|
|
|
| Előadó: | Anonim MC |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refr.:
Csak a szívem dobog, hogy azzal lássak,
Nem kell több, úgy mint másnak,
Kidülled a szeme, s így menekülni
Csak én leszek egyedül névtelenül. 2×
Kicsit bereked már a hangom, már nem olyan mint rég volt.
Elszállt minden hullócsillag, rámszakadt az égbolt.
Jaj, de szép volt minden éjjel kinn a téren,
Azt iskolapadban alszom, aztán felébredek délben.
Mi lesz belőled kisfiam? Na mit ugatsz Te faszparaszt?
Elvágod a torkom, én meg ráteszek egy ragtapaszt!
Kiakaszt, hogy mi a szöszt? Kacagok még rajta.
Már nem bírod mi? Pedig csak Te akartad.
Itt az érzelem diktál, elszánt minden ráció.
Csúnya szavakat mondok, hogy nem játszik sulirádió.
Lehet nem vagyok egy szent, de valaki így szeret,
Ha lefagy a kezem a parkban, amikor írom ezeket a rímeket.
A magány a gazdám, szorosan tart a pórázon.
Ülök és votkázom, egyedül libikókázom
Egy játszótéren, ahonnan látlak még Téged is,
Vigyázok Rád innen, remélem érzed is!
Refr.: 2×
Figyeld a rappem, ez ilyen szívbemarkoló szám,
Jaj de rossz nekem, csak 1000 papírfoszlány,
Azt is szét a táskámban a szendvicsemmel együtt,
Amit nem anyu csomagol, de hát így is megesszük.
Dagonyázok a hóban, a latyakban, a sárban,
Egy papírhajót hajtogatok egy Dunaparty bárban.
Ráteszem az életművem, elúsztatom a tengerik,
Tetszik majd az embereknek, remélem kell nekik.
Már elegem van azokból, akik nevetségesnek gondolnak,
13 éwesek, akik tinipunkra tombolnak.
Depressziós kislányok, zsebükben ott a dzsilett penge,
Soha nem bírtam felfogni, hogy mi lehet ebbe.
Én is voltam úgy, hogy vége, sőt, most is ott vagyok,
De bármilyen szar mindenkikér várom még a holnapot.
Jó napotnak köszönök minden egyes öreg szomszédnak,
Akik nem ismernek, azt sem tudják, hogy hogy hívnak.
Azt mondják elszálltam magamtól, átléptem minden határon,
Amikor magammal dumálok egész rendes srácnak látszom.
Csak büszek vagyok, hogy írok, arra, hogy valamit alkotok,
Hogy pénzért csinálom? Jah! Ilyet is hallottam!
De szart, nekem nem kell, egy szerelem, ami eltart,
Én csak azért rappelek, mert a költészet már meghalt.
De nem azér repül a nadrágom, hogy szellőzzön a fütykös,
Erre nem gondoltál sohasem! Ugye milyen trükkös?
Büdös a szád öcskös, inkább csukd csak be örökre,
Te magadra vagy büszke, én egy csukját csapok a fejemre.
Tudom, hogy nektek ilyen partyrapp kéne,
Hogy beszívtok mint az állat, aztán kezeket az égbe.
Bocsánat! Egyszer írok olyat esküszöm,
De most csak ezt tudom, és hidd el, hogy még nem unom.
Farkasszemet nézek egy lappal, ez az ami feltölt,
Én valami olyat akarok alkotni, amitől megfordul a Föld.
Amit 1000 ember boldog, amitől a másik ezen üdvözül,
Igen mondjad csak a pofámba, hogy egy vagyok a sok közül.
Egy kis fasz, de nem izgatsz, mer Te nem izadsz meg egy rímért,
De csak névtelenül élek egész élembe a zenéért.
Refr.: 4×
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
