|
|
|
A wc-n ülök, békésen olvasgatok egy klasszikust
A számban ott a cigaretta, a kép egy kicsit drasztikus.
Sok klassz cicust csekkelek valami szadó-mazó szájton
Kirúzsozott picsák, egymást szarják szájon.
Kicsit uncsi, asszem ilyet minden nap láthatok
Hogy waltzert járnak a polcomon, a műanyag állatok
Gondolkodom. Egy csikket elnyomok még a homlokomon
Eltörpengek a bókodon, a szavaid dekódolom
Cs-cs-csókolom, csak így köszönök egy csótánynak
De eltaposom azokat, akik a csokimból csócsálnak...
Tegnap éjjel asszem összehaverkodtam egy marslakóval
Elakart vinni, jött értem egy nagy tatyóval
Hát nem vagyok én bunkó, mondom mit keresel te erre?
Inkább tartsd meg a távot, vagy visszaküldelek a Jupiterre.
Szegény elsírta magát, én meg vigasztaltam a srácot
Itt egy papírzsepi, csak ne lógasd már a csápod.
A zöld színű könnyek, kimarták a lepedőmet
Hidd el ez nem egy izgi hely, erre ne is gyere többet
Hát visszaszállt az űrkabinba, végignéztem ahogy integet,
Aztán eltűnt a Napban, vajon most hol lehet...
Tavaly elmentem egy helyre, hogy bebasszak mint a disznó
Ilyen lepukkant bisztró, meg sok részeg fickó
megittam száz liter sört, és összevertek nyolcan
És úgy megsérültem, hogy ott feküdtem holtan
Rám léptek jó sokan, aztán felfigyeltek a szagra
Meg hogy a földön fekvő srácnak elkezd rohadni a karja
Hát hívtak egy mentőt, és bevittek a kórházba
Elkéstek, rádobták a leplet a csontvázra
Megállapították, hogy meghaltam féléve
Sajnálkozva mondták, hogy "rendes fiú, kár érte"
Pedig nálam volt a TAJ-kártya...
Máig emlékszem a napra mikor megszülettem
Kapásból mc lettem, mert már akkor sem szerettem
Hogy helyettem beszélnek, ordítoznak, átvernek
Hát hazavittem a köldökzsinórt mikrofonkábelnek
A kicsi Anonim csak játszott, a kis Anonim csak pörgetett
Csodálkozva nézett mindenki aki körbevett
Hát elteltek a hetek a csecsemőből törpe lett,
Mindig felfele menetelt, mindig előre törtetett
Megtörte a csendet az első kimondott szó nesze
A legelső amit kinyögtem, eskü az volt zene
Azóta is csak azt hallom, hogy így utálnak meg úgy utálnak
De úgyis pórul járnak, hogyha engem néznek bugyutának.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
