Hídmester
Szombat volt, vagy vasárnap,
Már nem is tudom;
Járókelők jelezték,
Hogy ember van a hídon;
Nem telt bele 2 perc,
És útban voltunk a híd felé.
Szirénázó autóban,
Arra gondoltam én;
Mi lehet a baj oka,
Hogy készül a habok közé;
Nem sokára minden, nem sokára mindenre fény derül.
Ref::
Mondd miért hív a magas?
Mondd miért vonz a mély?
Vigyázz, mert baj lehet,
Ha egyszer jól félrelépsz.
A hídfőhöz közeledve,
Messziről láttuk őt;
Bátran sétált a magasban,
Ott fent a Duna fölött;
Látszott rajta, hogy nem fél,
Látszott rajta, hogy nem fél semmitől.
Kötelekkel felszerelve,
Elindultunk felé;
Ő észrevett, megijedt,
És így kiáltott felénk:
Ne bántsatok emberek, hiszen én csak a hídmester vagyok!
Ne bántsatok emberek, hiszen én csak a hídmester vagyok!
OKTÓBER 23.
Békés emlékezést kívánunk!
