|
|
|
DAVID:
Álmomban láttam, felém intett,
Szemében megcsillant a fény,
Némán álltam, és csak néztem,
Hogy haját, hogy fújja a szél.
RENY:
Én a szívem neki adnám,
És hozzá bújnék talán,
Hisz az érzés már bennem él,
Az élet nélküle mit sem ér.
REFRÉN:
Gyere érezd, ahogy dobban a szívem,
Gyere, és ölelj egy éjen át,
Ne gondolj arra, hogy jön a reggel,
Mert az érzés elszáll.
Gyere érezd, hogy forr a vérem,
Gyere, és csókolj egy éjen át,
Ne harcolj a szíved ellen,
Ha érzed ezt a csábítást.
DÁVID:
Ha meglátom, elvarázsol,
A pillantása úgy megigéz,
Szívem megdobban azon nyomban,
És a szerelem majd elemészt.
RENY:
Vajon épp most merre jár,
És karjába mikor zár,
És vajon mikor jön újra el,
Csókjára vágyom szüntelen.
