|
|
|
| Előadó: | MC Forma |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
MC Forma |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Elmúlt.. Elveszett.. Hiányzik..
Fáj a szív, magán zárka lettem önmagamnak rabja,
Minden nap egy újabb szelet, ez az önemésztés pokla,
Fáj, hogy nincs egy érzés néha, fáj, hogy elveszett egy séma,
Fáj, hogy céltalanná vált a régen követett példa,
Magam elől is elfutok, hiszen én lettem a préda,
Prédikálhat nekem bárki, hogy innen, hogy kell felállni,
Hogy itt, hogy kell lejárni, én a sablonokat is bármikor át tudtam hágni,
Át is tudom és nem adom könnyen magam,
Céltudatosságot tükröz minden szavam, ha a szívem is arra kérne már
Hogy hagyjam én nem állnék le, tekernék, tepernék, rohannék,
Még a kitűzött célt el nem érném, a véremet verejtékezném ki,
Ki kell bírni az elért eredményt tovább kell vinni,
Megtörténteket lezárni, előre koncentrálni,
És egy jobb jövő reményében csak előre szállni.
Refrén:
Elmúlt, kapaszkodj a jövődbe,
Elveszett, minden szó megmarad örökre,
Hiányzik, mégse hallgass az öklödre, hogy ha fáj, hogy ha érzed, nagy a kár, hogy ha érzed, hogy akár szélsőségekre is képes lennél magadban kárt tennél,
Előbb értékeljél, utána cselekedjél, hisz negatívumokban lesznek a jövődre nézve a legnagyobb ereklyék.
Megfogalmazott kérdések, meg nem kapott válaszok,
A helyzet romlik, az idő száll, még egy kérdés,
Meddig várhatok? Meddig lesz még bennem tartás,
Meddig tűnik el a hajtás, mi évekig jellemzett,
Hova veszett és így a jelen hova vezet,
Meddig tart ki még a szív, mikor a múlt vissza hív,
Mikor a percek visszafelé tűnnek el,
Mikor a bú ünnepel, mikor a szép gondolatok az ember könnyeibe merülnek el.
A helyzet nem túlzottan makulátlan, hisz hónapok teltek el,
Én csak vakon álltam önmagam mellett a félhomályban,
És nem láttam, ki kéne most már szállni,
Én bennmaradtam egy körre, hogy később legyen mit megbánni,
És most szenvedek, nem teszek, alattam a jövő léce rezeg,
Néhány ember rajtam nevet, hogy innen, hogy nem tud felállni,
Sajnálom, ha az emberek csak idáig tudnak látni,
Hibáztatni magamat azt nem fogom, hisz az élet minden perce egy újabb tanító pofon, minden újabb méter, egy újabb mérföldkő,
Minden újabb csalódás egy újabb lépés,
S mikor az ember majd felnő, mitől a fejük fölül eltűnik a ködfelhő,
És megtanul tisztán látni, kevésbé kedvelt szemet szúró féllel is emberien bánni, bár az embertelenség határa mára már határtalan,
Tarts be egy-két szabályt és az életed nem lesz szabálytalan.
Refrén
2x
A legnagyobb ereklyék...
4x
A 2019-es A Dalban és szintén abban az évben a Petőfi Zenei Díjkiosztón is az év dalszövegírója elismerést kapta. Majd eddigi pályafutását megkoronázva 2022-ben is a legjobb dalszövegírónak választották Szepesi Mátyást, ezúttal az Artisjus döntnökei. Saját együttese, a Konyha mellett számtalan produkciónak alkotott illetve jelenleg is ír. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen körülmények között szokott dalszöveget szerezni, milyen impulzusok érik, és mik a praktikái.
Szepesi Mátyás-dalszövegek itt.
- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Artisjus-díjat kapsz?
Szürreális volt, nem akartam elhinni. Nagyon sokáig minimális szakmai visszajelzést kaptam, aztán három év alatt szinte minden díjat megkaptam, időm sem volt álmodozni róla. Nagyon jól esik természetesen, volt bennem először egy kis félelem, hogy mostantól nehezebb lesz bármit leírni a saját elvárásaim miatt, de az azóta eltelt időben szerencsére inkább azt látom, hogy önbizalmat adott, kevesebbet görcsölök mint régen.
- Mennyire könnyen vagy nehezen szülöd meg a dalszövegeket? Vannak praktikáid?
Nagyon vegyes a kép, volt szöveg ami öt perc és volt ami tizenkét év alatt készült el.
Praktikák és hipotézisek mindig jönnek és mennek, most ami nagyjából egyezik minden folyamatban, hogy igyekszem ösztönös pillanatokból kiindulni és próbálok nem leírni semmit "tisztán agyból" - az a logika, amivel a hétköznapokban működök, az a dalszövegben unalmas és erőltetett.
- Mi volt a legkülönlegesebb szituáció, amikor a múzsa homlokon csókolt?
Fú. Chat-ablakban lógva, filmnézés, sétálás vagy autóvezetés közben, turnébuszban ülve - ezek furának hathatnak, de sokat elmondanak az ihlet természetéről. Ami még nekem is meglepő volt: edzőterem öltözőjében, gyereket iskolába kísérve, parkolás (!!!) közben.
- Mit tehet egy jó dalszövegíró? Sok tartalmat fogyaszt, verseket olvas annak érdekében, hogy minél több inspiráció érje, vagy épp fordítva, hogy ne érje túl sok külső befolyás?
Örök kérdés. Szerelmem költő és író, ő inkább az utóbbi módszer híve, én inkább az előzőé. Az írásra vonatkoztatva egészen pontosan azért veszek elő újra és újra bizonyos szövegeket (dalokat, verseket, ad absurdum rapszövegeket, filmes dialógusokat) hogy emlékeztessem magam, mi az a színvonal, ami alá nem megyünk, amitől az érzéseim vagy a belső logikám nem téríthet el, akkor is ha utóbbiak szerint kerek lett, amit leírtam. Egyébként meg azért fogyasztok kultúrát, mert anélkül nem tudok élni, vagy legalábbis nem gondolom, hogy érdemes.
- Számtalan példa van arra, akár nagy költőink, akár kortárs szerzők esetében, hogy nehéz körülmények között születtek maradandó alkotások. Tényleg nagyobb inspirációt jelent, ha "borús az ég", mint amikor "süt a nap"?
Abszolút, több dolog miatt is. Egyrészt ilyenkor olyan dolgokat élünk át, amiket ritkán, másrészt - ezzel összefüggésben - amikor az emberekben érzelmek dúlnak, távolabb kerül a valóságtól, ami a legfontosabb kulcs az íráskor. Harmadrészt van Bereményi Gézának az a gondolata, amit nagyon szeretek, nem fogom tudni pontosan idézni: "Ha valamit nem tudsz megoldani az életedben, oldd meg egy dalban".
- Szerinted kik a jó dalszövegírók, és miért? Tudnál példát itthon és külföldön, indoklással?
Én azokat szeretem, akik számomra, mint "hétköznapi, érző" ember számára is átélhető dolgokat írnak úgy, hogy a szöveg/nyelvhasználatukkal saját, felismerhető, izgalmas világot teremtenek. Nagyon sok mindenkit szeretek, azzal a fenntartással, hogy nem minden szerző minden szövegét szeretem, ilyenkor sokszor döntenek szubjektív szempontok is - pl egy téma engem érdekel-megérint-e vagy nem. Legnagyobb kedvenceim: Bérczesi Robi, Beton.Hofi, Kiss Tibi, Beck Zoli, nem magyarok közül pedig Ani DiFranco.
- Nem mondhatok le magamról címmel nemrégiben dallal, és hozzá forgatott klippel jött ki a Konyha. Mi ihlette a dalt?
Egy átmeneti személyes krízishelyzet, amikor hónapok érzelmi munkáját láttam a kukában landolni. A végleges szöveg fókusza nem ez lett teljesen, de sokszor van az a pont, amikor a már megszületett szövegrészlet - jelen esetben a refrén – elkormányozza a folytatást a valóságtól, ami nem is baj, mert olyat mint a valóság, úgysem lehet írni (meg minek).
- Hogyan alakul a Konyha élete a következő hónapokban?
Hálistennek sűrűn, az elmúlt években sem unatkoztunk tavasztól őszig és úgy néz ki idén még több koncertünk lesz a szezonban. Emellett a hatodik lemezünk írásának hajrájában vagyunk, jelen állás szerint júniusban stúdióba vonulunk, ősszel kiadjuk és bemutatjuk az új albumot. Munkacímünk egy darabig "Madridi gép" volt, ez nemrég "Elveszíteni hoztam"-ra változott. Hangzásilag visszatérünk a korai nyersebb világunkhoz, ezzel párhuzamosan zeneileg viszont egyszerre lesz érettebb és kísérletezőbb, bekerült sok soulos-jazzes akkord és apró finomság.
