|
|
|
| Előadó: | MC Forma |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
MC Forma |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Elmúlt.. Elveszett.. Hiányzik..
Fáj a szív, magán zárka lettem önmagamnak rabja,
Minden nap egy újabb szelet, ez az önemésztés pokla,
Fáj, hogy nincs egy érzés néha, fáj, hogy elveszett egy séma,
Fáj, hogy céltalanná vált a régen követett példa,
Magam elől is elfutok, hiszen én lettem a préda,
Prédikálhat nekem bárki, hogy innen, hogy kell felállni,
Hogy itt, hogy kell lejárni, én a sablonokat is bármikor át tudtam hágni,
Át is tudom és nem adom könnyen magam,
Céltudatosságot tükröz minden szavam, ha a szívem is arra kérne már
Hogy hagyjam én nem állnék le, tekernék, tepernék, rohannék,
Még a kitűzött célt el nem érném, a véremet verejtékezném ki,
Ki kell bírni az elért eredményt tovább kell vinni,
Megtörténteket lezárni, előre koncentrálni,
És egy jobb jövő reményében csak előre szállni.
Refrén:
Elmúlt, kapaszkodj a jövődbe,
Elveszett, minden szó megmarad örökre,
Hiányzik, mégse hallgass az öklödre, hogy ha fáj, hogy ha érzed, nagy a kár, hogy ha érzed, hogy akár szélsőségekre is képes lennél magadban kárt tennél,
Előbb értékeljél, utána cselekedjél, hisz negatívumokban lesznek a jövődre nézve a legnagyobb ereklyék.
Megfogalmazott kérdések, meg nem kapott válaszok,
A helyzet romlik, az idő száll, még egy kérdés,
Meddig várhatok? Meddig lesz még bennem tartás,
Meddig tűnik el a hajtás, mi évekig jellemzett,
Hova veszett és így a jelen hova vezet,
Meddig tart ki még a szív, mikor a múlt vissza hív,
Mikor a percek visszafelé tűnnek el,
Mikor a bú ünnepel, mikor a szép gondolatok az ember könnyeibe merülnek el.
A helyzet nem túlzottan makulátlan, hisz hónapok teltek el,
Én csak vakon álltam önmagam mellett a félhomályban,
És nem láttam, ki kéne most már szállni,
Én bennmaradtam egy körre, hogy később legyen mit megbánni,
És most szenvedek, nem teszek, alattam a jövő léce rezeg,
Néhány ember rajtam nevet, hogy innen, hogy nem tud felállni,
Sajnálom, ha az emberek csak idáig tudnak látni,
Hibáztatni magamat azt nem fogom, hisz az élet minden perce egy újabb tanító pofon, minden újabb méter, egy újabb mérföldkő,
Minden újabb csalódás egy újabb lépés,
S mikor az ember majd felnő, mitől a fejük fölül eltűnik a ködfelhő,
És megtanul tisztán látni, kevésbé kedvelt szemet szúró féllel is emberien bánni, bár az embertelenség határa mára már határtalan,
Tarts be egy-két szabályt és az életed nem lesz szabálytalan.
Refrén
2x
A legnagyobb ereklyék...
4x
“Stresszel, hogy kerül-e az asztalra étel, hogyha meghalok holnapra”
Dzsúdló, a hazai zenei színtér egyik legmeghatározóbb alakja a májusi “Sötét” után újabb feszült hangzású dallal jelentkezik.
- Egy ideje azt érzem, minden sürgős, és ha valami nem történik meg, összeomlik a világ. Mintha állandóan készen kellene állni a legrosszabbra, de ez teljesen fenntarthatatlan állapot. Csak egyelőre nem tudom, hogy lépjek ki belőle
- mondta Dzsúdló a dal írásának körülményeiről.
Az energikus, tempós, mégis vészjósló alap Somogyvári Dániel és Tembo munkája
A kortárs elektronikus popzene hangzásvilágát új, egyedi módon megközelítő dal középpontjában az életben állandónak tűnő szorongás és stressz áll – amelyet a felelősség növekedése, a folyamatos elvárások és a külvilág egyre hangosabb zaja csak tovább erősít.
A Dzsúdlótól megszokott módon erős szimbolizmussal dolgozó klipben is megjelenik a kétkedés, a zavar és a feszültség
miközben a főszereplő a sztoikus nyugalomtól az összeomlás széléig tartó érzelmi skálán igyekszik elviselni mindezt. A videót Rádli Bence rendezte.
Az előadó májusi Budapest Parkban tartott teltházas koncertje az év utolsó önálló fővárosi nagykoncertje volt.
A jövő évet erősen kezdjük, egy akkora koncerttel, amekkorát eddig még nem csináltunk - fogalmazott az énekes.
Fotók: Dzsúdló
