|
|
|
| Előadó: | Stenk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tóth Mihály Hegedűs János Maksai Csaba Szentiványi Gábor János |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
I've just seen you in the club Today,
in the corner.
You were alone with an empty red
wine bottle.
As i feel you want something from me
maybe
would you like to be my personal
Love Lady?
If you wanna be my Beybey,
If you want even more,
You have to make sure I will be alone!
I should get closer to your body
and to your soul
I am hiding behind dancing drunk fellows
on the dancefloor
And follow your shape with my eyes always
and you dont know
How deep the feeling is inside me
so please dont go!
If you wanna be my Beybey,
If you want more,
You have to make sure I will be alone!
Az Artúr Rambo három évnyi munka, közös ötletelés és számtalan éjszakába nyúló felvétel után kiadta nagylemezét, amelyet december 6-án a budapesti Akvárium Klubban, majd december 20-án Pécsen, a Szabadkikötőben mutatnak be élőben.
„Alapvetően Marci szólólemezének indult az egész, de hamar kiderült, hogy ez annál sokkal több lesz” – mondja Balasi Ádám. „Nemhogy nyitott volt rá, hogy bárki hozzátegyen az alapötleteihez, hanem kifejezetten örült neki. A végeredmény egy hamisítatlan közös alkotás lett. Az album dalai tíz különböző helyen készültek, elképesztően sok e-mail szállingózott az éterben.” „Ez tulajdonképpen az utóbbi három évünk legjobb ötleteinek jegyzéke, és ha csak feleannyira tetszik majd az emberiségnek, mint nekünk, akkor nyertünk” – tette hozzá Agócs Márton.
A zenekar nem próbált egyetlen stílushoz ragaszkodni
„Az akrobatikus rock’n’rolltól a népzenéig számos irányzat megjelenik az albumon, de az alapötlet az volt, hogy csináljunk egy fasza magyaralter-lemezt”
– meséli Marci. A dalokban egyszerre van jelen a kísérletező kedv, a humor, a játékosság és a mélység – mindaz, ami az Artúr Rambót a hazai alternatív színtér egyik legizgalmasabb új szereplőjévé teszi.
„Ha muszáj lenne egy dalt kiemelni az albumról, akkor a Berillt választanám” – mondja Balasi. „Magát a dalt is nagyon szeretem, de még különlegesebbé teszi az, ahogy elkészült az első demója, ami tulajdonképpen 90 százalékban a végleges verzió. 2025 március 3-án délután háromkor ültünk le dolgozni rajta, és másnap reggel kilenckor végeztünk. Amikor elkészült, mindketten éreztük, hogy ez egy nagyon jól sikerült este volt, és azt hiszem, ekkor jöttem rá, mit is jelent nekem az Artúr Rambo tagjának lenni.” Agócs is hasonlóan érez: „Én is a Berillt mondanám. Az az este, amikor Ádival megírtuk, életem egyik legjobb napja volt. Remélem, sőt, tudom, hogy még sok hasonló lesz.”
Az albumot itt tudod meghallgatni.
A lemez nemcsak hangzásában, de üzenetében is határozott. „Van üzenet, igen: az élet a legjobb” – mondja Agócs.
„A sírva vigadást szeretnénk vigadva vigadásra cserélni, és határok mentén nem szétválasztani, hanem összekötni akarunk.
A dalaink is – többek között – ezért olyanok, amilyenek.” Ez a gondolatvilág átszövi az egész albumot, amelyben a zenekar egyszerre idézi meg a magyar alternatív zene hagyományait és lép túl rajtuk – közvetlen, mégis mélyen emberi dalokkal.
„Elmondhatatlanul boldogok vagyunk. Nem tudjátok elképzelni, hány álmatlan éjszakánk volt, és bár nagyon bulis társaság a miénk, ezeken az álmatlan éjszakákon – és nappalokon – nagyon-nagyon sokat melóztunk. Még szerencse, hogy a munkánk a legnagyobb buli a világon. A magam részéről teljes bizonyossággal tudom mondani, hogy ez a lemez a legjobb dolog, amihez eddig közöm volt” – vallja be Marci. Ádám hozzátette: „Ha annyit dolgozol egy lemezen, mint mi ezen, akkor a végén már nagyon várod, hogy kész legyen és útjára engedd. Hajlamos vagyok ilyenkor csak a hibákra koncentrálni és a végletekig simítani az egyenletlenségeket, amiket valószínűleg már csak én látok. De a túl sok komoly stúdiómunka után már nagyon várom a januárt, amikor ismét random ötletelünk az éjszakában Budapesten vagy Pécsett.”
A zenekar gőzerővel készül a lemezbemutatókra
December 6-án a budapesti Akváriumban, december 20-án pedig a pécsi Szabadkikötőben állnak színpadra. Első nagylemezük nem csupán bemutatkozás, hanem vallomás arról, mennyi öröm, munka, barátság és zenei szabadság van a közös alkotás mögött.
Fotók: Artúr Rambó
