|
|
|
/Drezzick/
A vásott kölyök méregfoggal felszerelve szárnyaszegetten
Vérbe mártott nyilakkal össztűz alá veszünk veszetten
Rád meredtem te mintapéldány itt a pornép diktál
A vérfürdő községi közösség előtted itt áll
A mi jóságunkban bíztál felégetem a mosolyod
A felgyülemlett haragot kivetítem rád mert szorongok
Egy borongós délután kiadom magamból nincsen pardon
Csak agyon koptatott poros billenyűzetemből tartom
Az előadásom a szó szoros értelmében elásom
A csatabárdot lásd be ez betegség még beváltom
Receptem de nincsen gyógyszer csak kötelező oltás
Sértetlen vagy kárt teszek benned egy nyelvbotlás
Megpecsételi a viszonyt ami köztünk vakvágány
Kong a vészharang a kapuk előtt ott állok árván
Bűneim egy képtárban archiválodnak nincs menedék
Ezer eltelt év és ugyanúgy a csábításnak engednék
Százból százegyszer ezért hiányzik a közös nevező
Mert a mesterműved nekem balfogás ó tervező
Szennyező létezésem a földre nézve már most káros
A megye a város örök lesz ebben sáros a bűnös páros
/Royal/
Rossznak születtem…emberek igy fogadjatok el
Épülnek s dőlnek össze tervek mégsem járok emelt fővel
Maradnék még…de valami húz vissza a semmibe
A senki földje álmom hölgye csábít a messzibe
Én ilyen lennék miért mennék nem ez már a tervem
Elveim követve nézek szembe lelkem élve eltemetve
Egyszer……talán majd megjavulok jó leszek
A mézes-mázas csalogató szavakban már nem hiszek
De miért mindig a jó srácok győznek és a rosszak nem
A jövőm bárgyú fintorral néz rám ez már nem véletlen
Az életben…nem igaz hogy minden gyümölcs éretlen
Ez nem álom ez valóság már fel kellene ébrednem
Csak egyszer még had éljek….mert utolér a sorsom
Habár mindkét kezem mosom ugyis ez már a koporsóm
Az éjszakába büszkén üvöltöm bele hogy rossz vagyok
Hátat fordítok múltamnak mindenemet itt hagyom
/Royal/
Csak azt kérem hogy bocsássátok meg a sok rossz tettemet
Hogy ilyen voltam s ilyen vagyok ilyen rosszként létezem
De kérdezem én mikor mondom majd hogy elég
Mikor fogadtok el utoljára hal meg majd a remény...
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
