|
|
|
/Drezzick/
A vásott kölyök méregfoggal felszerelve szárnyaszegetten
Vérbe mártott nyilakkal össztűz alá veszünk veszetten
Rád meredtem te mintapéldány itt a pornép diktál
A vérfürdő községi közösség előtted itt áll
A mi jóságunkban bíztál felégetem a mosolyod
A felgyülemlett haragot kivetítem rád mert szorongok
Egy borongós délután kiadom magamból nincsen pardon
Csak agyon koptatott poros billenyűzetemből tartom
Az előadásom a szó szoros értelmében elásom
A csatabárdot lásd be ez betegség még beváltom
Receptem de nincsen gyógyszer csak kötelező oltás
Sértetlen vagy kárt teszek benned egy nyelvbotlás
Megpecsételi a viszonyt ami köztünk vakvágány
Kong a vészharang a kapuk előtt ott állok árván
Bűneim egy képtárban archiválodnak nincs menedék
Ezer eltelt év és ugyanúgy a csábításnak engednék
Százból százegyszer ezért hiányzik a közös nevező
Mert a mesterműved nekem balfogás ó tervező
Szennyező létezésem a földre nézve már most káros
A megye a város örök lesz ebben sáros a bűnös páros
/Royal/
Rossznak születtem…emberek igy fogadjatok el
Épülnek s dőlnek össze tervek mégsem járok emelt fővel
Maradnék még…de valami húz vissza a semmibe
A senki földje álmom hölgye csábít a messzibe
Én ilyen lennék miért mennék nem ez már a tervem
Elveim követve nézek szembe lelkem élve eltemetve
Egyszer……talán majd megjavulok jó leszek
A mézes-mázas csalogató szavakban már nem hiszek
De miért mindig a jó srácok győznek és a rosszak nem
A jövőm bárgyú fintorral néz rám ez már nem véletlen
Az életben…nem igaz hogy minden gyümölcs éretlen
Ez nem álom ez valóság már fel kellene ébrednem
Csak egyszer még had éljek….mert utolér a sorsom
Habár mindkét kezem mosom ugyis ez már a koporsóm
Az éjszakába büszkén üvöltöm bele hogy rossz vagyok
Hátat fordítok múltamnak mindenemet itt hagyom
/Royal/
Csak azt kérem hogy bocsássátok meg a sok rossz tettemet
Hogy ilyen voltam s ilyen vagyok ilyen rosszként létezem
De kérdezem én mikor mondom majd hogy elég
Mikor fogadtok el utoljára hal meg majd a remény...
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
