|
|
|
/Drezzick/
A vásott kölyök méregfoggal felszerelve szárnyaszegetten
Vérbe mártott nyilakkal össztűz alá veszünk veszetten
Rád meredtem te mintapéldány itt a pornép diktál
A vérfürdő községi közösség előtted itt áll
A mi jóságunkban bíztál felégetem a mosolyod
A felgyülemlett haragot kivetítem rád mert szorongok
Egy borongós délután kiadom magamból nincsen pardon
Csak agyon koptatott poros billenyűzetemből tartom
Az előadásom a szó szoros értelmében elásom
A csatabárdot lásd be ez betegség még beváltom
Receptem de nincsen gyógyszer csak kötelező oltás
Sértetlen vagy kárt teszek benned egy nyelvbotlás
Megpecsételi a viszonyt ami köztünk vakvágány
Kong a vészharang a kapuk előtt ott állok árván
Bűneim egy képtárban archiválodnak nincs menedék
Ezer eltelt év és ugyanúgy a csábításnak engednék
Százból százegyszer ezért hiányzik a közös nevező
Mert a mesterműved nekem balfogás ó tervező
Szennyező létezésem a földre nézve már most káros
A megye a város örök lesz ebben sáros a bűnös páros
/Royal/
Rossznak születtem…emberek igy fogadjatok el
Épülnek s dőlnek össze tervek mégsem járok emelt fővel
Maradnék még…de valami húz vissza a semmibe
A senki földje álmom hölgye csábít a messzibe
Én ilyen lennék miért mennék nem ez már a tervem
Elveim követve nézek szembe lelkem élve eltemetve
Egyszer……talán majd megjavulok jó leszek
A mézes-mázas csalogató szavakban már nem hiszek
De miért mindig a jó srácok győznek és a rosszak nem
A jövőm bárgyú fintorral néz rám ez már nem véletlen
Az életben…nem igaz hogy minden gyümölcs éretlen
Ez nem álom ez valóság már fel kellene ébrednem
Csak egyszer még had éljek….mert utolér a sorsom
Habár mindkét kezem mosom ugyis ez már a koporsóm
Az éjszakába büszkén üvöltöm bele hogy rossz vagyok
Hátat fordítok múltamnak mindenemet itt hagyom
/Royal/
Csak azt kérem hogy bocsássátok meg a sok rossz tettemet
Hogy ilyen voltam s ilyen vagyok ilyen rosszként létezem
De kérdezem én mikor mondom majd hogy elég
Mikor fogadtok el utoljára hal meg majd a remény...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
