



/Drezzick/
A lépcsőház ablakából már rám kacsint a mámor
Magamba nézek egy belső hang hozzám szól
„Szomjas vagy csillapítsd” egy sor sör belefér
Remélem belátod „ő a barátod nem ellenség”
Soproni az örök eleség folyékony kenyér
Mint egy forró csók imádom mikor a számhoz ér
Azért Jan Becher is megérdemel egy misét
Meg a Fény mi korlátozott látást garantál nem igér
/Drezzick/
Eme kitérő után kipécézem a pincét ismét
Ez a laza dal is a füstbe született ez ismérv
Nálunk „miketten a szmogban állunk”
Nem sorban, mindennapos szemtengely forgatásunk
Közepette füzeteket töltögetünk jól van
Olykor kimozdít a káosz Szeszprém szíve együtt dobban
Ilyenkor összes korsólya összekoccan
A fogyazstással ideje foglalkozni ahogy Eckü mondta
Sokszorta a célon túllöni sikítozva mint egy idióta
Kajak ÉTZeskedni metálba adni kirivóan
A léptek karcolják a placcot, kezek a plafont
Tántorgok a pulthoz, álmom otthagyni egy vagyont
Hát dörögjenek az ágyuk belőletek
Mi nem erőltetett ettől leszek öntelt
Ettől leszek öntelt haver, de csak egy csöppet de csak egy csöppet
Többet kérek a szeszből, meg hogy rázzátok hölgyek
/Refr. 4x/
Miketten le igen a party helyre aztán
Szeszt a fejbe hogy álljunk be gerelyre
A pultból harapjunk gerezdet egy az egyben
Ez itt van már a zsebben jah itt van a zsebben
/Royal/
Miketten bent a trekkben egyre-egyre részegebben
Hol van még a reggel haver s mikor ittam elég régen
WP logo fent az égen „K-oS! Party hív a dallam”
Előbb mennék egyet Bárkázni hogy csillapítsam szomjam
A közegem megszokjam „Gergő tudod hol a helyed”
Öcsém szaréletű vagyok és mondták „Kutya nincsen fejed??”
Vágom elcseréltem sörre tudom lehet hogy nem helyes
Veszprém városában hidd el hogy ez elég természetes
„Helyszínen most a két ÉTZes” nagyot harap majd a pultból
Ha nem sikerül először majd bepróbáljuk újból
Mer’ ez Vérfürdő a két kígyó Drezzick meg a Royal
Nagyon türelmetlen vagyok bazze’ kiürült a pohár haver
/Drezzick/
Később jövök rá bebasztunk nem picit
Egy ép pont sincsen rajtam már bezárták a reppdizsit
Royal te keszon alkesz vér folyik az ereidben
Mi nem sajnáljuk a tegnapot, látom te se igen
/Royal/
Hogyha elégett taposd el aztán indulhat a másik
Elkéne most a segítség, Royal gyerek csúszik-mászik
„Haver készen vagy má láccik” , baszki hol élek má megint
Építsünk még egyet kérdem én a Drezzick meg csak legyint
Rottyon vagyunk má rendszerint „ez itt megállja a helyét”
Durván paraszt a két srác akár egy betámadó hegyi menyét
Mondok majd egy mesét ami jegyezz a füzetbe
Hogy a péti srácok évek óta fej nélkül születnek
Amit szükségesnek hisznek hogy a jelszó csak miketten
Nem gátol minket hogy az IQ-nk összesen van hetven
Habár segyikünk sem Batman mi csak reppelünk azt ennyi
Öcsém azt sem mondtuk amit csinálunk azt meg kell enni
„Inkább aggyatok má’ inni!” megint elfogyott a kenyér
Haver tedd má le a söröm, kezed töröm ez az enyém
RJD2-é a zenénk mi a hangulatot oldja
Mire rácsunyultunk ez az egész mégis magát a szívbe lopja
Színvonalat dobja kérdem én hogy hol a határ
Lassan szíccsá lassan kortyolj nem kerget a néger tatár
Drezzick-Royal tempót diktál nehogy elveszítsd a ritmust
Megint hozzám szólnak Fények „mi fog következni itt most?”
Jó hogy ivás persze mi más lesz az attrakció tárgya
Ráteszünk még egy lapáttal semmi nem veszhet majd kárba
„Ennyi nem elég még mára.” amíg látunk kettő félig
Nem is tudta soha hogy a sört má aranyárban mérik
Ezzel sértenek most vérig, nem baj egypárat még tolunk
Azt kell mondjam durván kész vagyunk azt ááááá most parasztkodunk…
/Refr. 4x/
/Refr. 4x/
Miketten le igen a party helyre aztán
Szeszt a fejbe hogy álljunk be gerelyre
A pultból harapjunk gerezdet egy az egyben
Ez itt van már a zsebben jah itt van a zsebben



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.