|
|
|
/Drezzick/
A lépcsőház ablakából már rám kacsint a mámor
Magamba nézek egy belső hang hozzám szól
„Szomjas vagy csillapítsd” egy sor sör belefér
Remélem belátod „ő a barátod nem ellenség”
Soproni az örök eleség folyékony kenyér
Mint egy forró csók imádom mikor a számhoz ér
Azért Jan Becher is megérdemel egy misét
Meg a Fény mi korlátozott látást garantál nem igér
/Drezzick/
Eme kitérő után kipécézem a pincét ismét
Ez a laza dal is a füstbe született ez ismérv
Nálunk „miketten a szmogban állunk”
Nem sorban, mindennapos szemtengely forgatásunk
Közepette füzeteket töltögetünk jól van
Olykor kimozdít a káosz Szeszprém szíve együtt dobban
Ilyenkor összes korsólya összekoccan
A fogyazstással ideje foglalkozni ahogy Eckü mondta
Sokszorta a célon túllöni sikítozva mint egy idióta
Kajak ÉTZeskedni metálba adni kirivóan
A léptek karcolják a placcot, kezek a plafont
Tántorgok a pulthoz, álmom otthagyni egy vagyont
Hát dörögjenek az ágyuk belőletek
Mi nem erőltetett ettől leszek öntelt
Ettől leszek öntelt haver, de csak egy csöppet de csak egy csöppet
Többet kérek a szeszből, meg hogy rázzátok hölgyek
/Refr. 4x/
Miketten le igen a party helyre aztán
Szeszt a fejbe hogy álljunk be gerelyre
A pultból harapjunk gerezdet egy az egyben
Ez itt van már a zsebben jah itt van a zsebben
/Royal/
Miketten bent a trekkben egyre-egyre részegebben
Hol van még a reggel haver s mikor ittam elég régen
WP logo fent az égen „K-oS! Party hív a dallam”
Előbb mennék egyet Bárkázni hogy csillapítsam szomjam
A közegem megszokjam „Gergő tudod hol a helyed”
Öcsém szaréletű vagyok és mondták „Kutya nincsen fejed??”
Vágom elcseréltem sörre tudom lehet hogy nem helyes
Veszprém városában hidd el hogy ez elég természetes
„Helyszínen most a két ÉTZes” nagyot harap majd a pultból
Ha nem sikerül először majd bepróbáljuk újból
Mer’ ez Vérfürdő a két kígyó Drezzick meg a Royal
Nagyon türelmetlen vagyok bazze’ kiürült a pohár haver
/Drezzick/
Később jövök rá bebasztunk nem picit
Egy ép pont sincsen rajtam már bezárták a reppdizsit
Royal te keszon alkesz vér folyik az ereidben
Mi nem sajnáljuk a tegnapot, látom te se igen
/Royal/
Hogyha elégett taposd el aztán indulhat a másik
Elkéne most a segítség, Royal gyerek csúszik-mászik
„Haver készen vagy má láccik” , baszki hol élek má megint
Építsünk még egyet kérdem én a Drezzick meg csak legyint
Rottyon vagyunk má rendszerint „ez itt megállja a helyét”
Durván paraszt a két srác akár egy betámadó hegyi menyét
Mondok majd egy mesét ami jegyezz a füzetbe
Hogy a péti srácok évek óta fej nélkül születnek
Amit szükségesnek hisznek hogy a jelszó csak miketten
Nem gátol minket hogy az IQ-nk összesen van hetven
Habár segyikünk sem Batman mi csak reppelünk azt ennyi
Öcsém azt sem mondtuk amit csinálunk azt meg kell enni
„Inkább aggyatok má’ inni!” megint elfogyott a kenyér
Haver tedd má le a söröm, kezed töröm ez az enyém
RJD2-é a zenénk mi a hangulatot oldja
Mire rácsunyultunk ez az egész mégis magát a szívbe lopja
Színvonalat dobja kérdem én hogy hol a határ
Lassan szíccsá lassan kortyolj nem kerget a néger tatár
Drezzick-Royal tempót diktál nehogy elveszítsd a ritmust
Megint hozzám szólnak Fények „mi fog következni itt most?”
Jó hogy ivás persze mi más lesz az attrakció tárgya
Ráteszünk még egy lapáttal semmi nem veszhet majd kárba
„Ennyi nem elég még mára.” amíg látunk kettő félig
Nem is tudta soha hogy a sört má aranyárban mérik
Ezzel sértenek most vérig, nem baj egypárat még tolunk
Azt kell mondjam durván kész vagyunk azt ááááá most parasztkodunk…
/Refr. 4x/
/Refr. 4x/
Miketten le igen a party helyre aztán
Szeszt a fejbe hogy álljunk be gerelyre
A pultból harapjunk gerezdet egy az egyben
Ez itt van már a zsebben jah itt van a zsebben
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
