|
|
|
Az a konzekvencia hogy a kódrendszer sima
Akkor vesz palira mikor alólad a vasparipa
Kiugrik a nyeregből a lakótelepről
Jelez esendő lelkeknek a belső berkekbe lő
Figyelmeztető a lőrésből
Mikor már mindenki kiugrik a bőréből
Oszlatás és toborzás meg miegymás
Mi egy másik galaxis enyhén diverzáns
De mégis veletek ha be is késleltet
Elmém legmélyebb bugyrait utalom értetek
Apró közhely de milyen igaz
Sovány vigasz arcomon a pimasz grimasz
Hisz küszöbön áll a vér átömlesztés
Mától elmarad a vélt kárörvendés
Összkomfort a hetven hat gyakran helyrerak
Mint hogy helyben hagy vagy
Vagy olyan? kit a lárma taszít más irányba
Így köptek a világra hogy köpök a világra
Kissé retardált de talán szebb nap vár
Olykor degradál hogy velem a csend lepaktált
Benőtt fejem lágya befőtt hátul a spájzba
Ha eltört a mécses mi szedett ráncba?
Fogom a baltát és az élet fájába baszkodom
Yooo erősen kapaszkodom
/Refr. 2x/
Mikor felcsendűl a beat, kiugrassz a nyeregből
A középkelet érínt, összkomfort a telepről
A forma változatlan, így köpünk a világra
Erre kárhoztattam hogy beutaljalak simába
/Royal/
Mikor felcsendül a beat, ez Mr. JoeKer pozitív
A hatás bennevan a génben, vérben, vonz és nem taszít
Szemtelenül ellazít, hát figyelj mienk most az éter
A Vérfürdő, ez Royal-Drezzick jelen vétel-vétel
Tapadjál rá egyszer-kétszer, mert jobb irányba elhúz
Mi a pálya itt a péti fronton, BPM-el szétzúz
Tapadjál rá egyszer-kétszer, más lesz mint a többi
Nem akarjuk a fejedet még sok mocsokkal tömni
Csak a tajképpel kijönni, a forma változatlan
Ezt dobta az élet haver nekem, választhattam
És azt kaptam amit vártam, a pozícióm fixen
Alig tettem magam túl még a második ikszen
Mégis nevetek a viccen, belegyezek ám legyen
Engem beutaltak, nem pihenek, ide szólt a jegyem
Mégsem vesztem el a fejem ha nem találom a helyem
De ha minden kötél szakad, sosem gondolkozok ezen
Mindíg lazán, nem mereven hogy közép kelet érint
Bármit bevállal de utólag a dolgokon nem szépít
Hogy nem épít ez a tévhit, meg hogy sohasem kér csak elvesz
Párszor lazítok a gyeplőn, tartom magamat a tervhez
Mert ez Vérfürdő….
/Refr. 2x/
Mikor felcsendűl a beat, kiugrassz a nyeregből
A középkelet érínt, összkomfort a telepről
A forma változatlan, így köpünk a világra
Erre kárhoztattam hogy beutaljalak simába
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
