|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Egyedül a világ közepén |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Somogyi Péter (Horus) Nyári Roland (Shady) |
|
Mister KA |
|
| Kiadó: | Szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Versszak: (Shady)
A remény, a remény fogalma nem kicsit kemény dió,
Azt jelenti vágyakozva elérni mindazt mi jó
Kijózanodva persze az ember rádöbben a tényre,
Meg lett csalva, hiába vár a csalfa, vak reményre.
Félelem és remény, remény és félelem,
Két ellentétes érzelem, s ahogy én azt képzelem,
A rettegés nyer teret a reménybeli képzeten,
S a félelmem, hogy a kényelmet, amit a remény táplál
Majd többen, és többen várják a vártnál,
Remények, remények, itt meghal a biztos
Hiába sok a tudás, vagy tipp hiába izmos
Hiába hiszünk benne ez bizonytalanság bizony
Egy izgalommal és félelemmel egybe szőtt viszony
A vágy tárgyának elérése bizonytalanságba hajt,
Ez így tart a reménytelenségnek bakot majd.
Hajh! Sóhaj, mert ez csak hozza a bajt.
Refrén:
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
2. Versszak: (Horus)
Eszembe jut a remény, rádöbbenek, az élet kemény,
Hisz, hogyha nem lenne kemény, akkor nem létezne a remény,
Ezt a szót az okosok ugyan miért találták ki?
Há’ nem arra, hogy ha baj van, akkor mondhassa bárki?
Megnyugtat a mondat, nyugi van még remény,
De észhez kéne néha térni, akad itt egy tény.
Akik ebben hisznek, álmokat, mint sárkányt eregetnek,
Hidd el nincsen menekvés, ha zsákutcába kergetnek.
Csak egy ronda illúzió, egy kibaszott nagy tévedés,
Ha lenne a földön remény, akkor nem lenne rettegés.
Akik ebben hisznek azok félnek a ténytől,
Félnek a ténytől és elállnak a fényből,
Hitegetik magukat, és nem látnak a ködtől,
Azt hiszik a sötétben, megmenekülnek a rémtől.
A rémtől, ami egy életen átkerget, rosszat terjeszt,
Belopózik mindenhová, félelmet gerjeszt,
Refrén:
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
3. Versszak: (Shady)
Volt, aki verset írt hozzá, van, aki szöveget formál,
De lesz-e, majd aki többet tesz pár rímes sornál?
És ott van a csapda, ha valaki a rabja,
Hogyha a csilingelő hangja majd börtönbe rakja,
Mert akkor életének elhullik egy apró darabja,
Hisz rengeteg a remény, a bájoló lágy trillák,
Csilli-villi villák, vagy a bazi sok millák
De ez mind-mind csak álom,
Túlmutatnak egy várt reménybeli határon.
Mégis szükség van rá, hisz ez minden lépés eleje,
Mert valamiben hinni kell, ez az előbbre jutás veleje,
A lélek hajtó ereje és ebben rejlik a dolognak a deleje.
Van remény, igen! De hol? Én nem látom,
Így az álmokat jobb, ha magam valóra váltom,
Mint ha állnék, várnék, egyhelyben járnék,
S hagynám, hogy csendesen elnyeljen az árnyék.
Refrén:
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
4. Versszak: (Horus)
A reményről mind a ketten másként vélekedünk,
De közös bennünk egy dolog, hogy benne már nem hiszünk.
De hiszünk egy dologban, abban, ha bomba robban,
Mi kitartunk majd egymás mellett, és írunk azon nyomban.
Hallgatják majd a rímeinket, mint egy rövid regényt
És úgy fogják majd fel, mint egy falatnyi kis reményt
Egy vigaszt a bajukra, hogyha mindenük elveszett,
Akkor értékelik, majd amit pár ember tervezett.
Megálmodtunk közösen egy közös számot,
És végre valóra váltottuk, ezt az álmot.
Úgy gondoltuk miért ne világosítsuk fel a világot,
Az széllel szemben álltunk és szórtuk a virágot.
Talán ha látjátok, hogy mi hárman összetartunk,
Velünk együtt éreztek, és majd egy irányba hajtunk.
Hogyha baj van, és nincs más hátra csak a halál
Akkor hallgasd számainkat és a remény rád talál
Refrén:
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
