|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Egyedül a világ közepén |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Somogyi Péter (Horus) Nyári Roland (Shady) |
|
Mister KA |
|
| Kiadó: | Szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Versszak: (Shady)
A remény, a remény fogalma nem kicsit kemény dió,
Azt jelenti vágyakozva elérni mindazt mi jó
Kijózanodva persze az ember rádöbben a tényre,
Meg lett csalva, hiába vár a csalfa, vak reményre.
Félelem és remény, remény és félelem,
Két ellentétes érzelem, s ahogy én azt képzelem,
A rettegés nyer teret a reménybeli képzeten,
S a félelmem, hogy a kényelmet, amit a remény táplál
Majd többen, és többen várják a vártnál,
Remények, remények, itt meghal a biztos
Hiába sok a tudás, vagy tipp hiába izmos
Hiába hiszünk benne ez bizonytalanság bizony
Egy izgalommal és félelemmel egybe szőtt viszony
A vágy tárgyának elérése bizonytalanságba hajt,
Ez így tart a reménytelenségnek bakot majd.
Hajh! Sóhaj, mert ez csak hozza a bajt.
Refrén:
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
2. Versszak: (Horus)
Eszembe jut a remény, rádöbbenek, az élet kemény,
Hisz, hogyha nem lenne kemény, akkor nem létezne a remény,
Ezt a szót az okosok ugyan miért találták ki?
Há’ nem arra, hogy ha baj van, akkor mondhassa bárki?
Megnyugtat a mondat, nyugi van még remény,
De észhez kéne néha térni, akad itt egy tény.
Akik ebben hisznek, álmokat, mint sárkányt eregetnek,
Hidd el nincsen menekvés, ha zsákutcába kergetnek.
Csak egy ronda illúzió, egy kibaszott nagy tévedés,
Ha lenne a földön remény, akkor nem lenne rettegés.
Akik ebben hisznek azok félnek a ténytől,
Félnek a ténytől és elállnak a fényből,
Hitegetik magukat, és nem látnak a ködtől,
Azt hiszik a sötétben, megmenekülnek a rémtől.
A rémtől, ami egy életen átkerget, rosszat terjeszt,
Belopózik mindenhová, félelmet gerjeszt,
Refrén:
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
3. Versszak: (Shady)
Volt, aki verset írt hozzá, van, aki szöveget formál,
De lesz-e, majd aki többet tesz pár rímes sornál?
És ott van a csapda, ha valaki a rabja,
Hogyha a csilingelő hangja majd börtönbe rakja,
Mert akkor életének elhullik egy apró darabja,
Hisz rengeteg a remény, a bájoló lágy trillák,
Csilli-villi villák, vagy a bazi sok millák
De ez mind-mind csak álom,
Túlmutatnak egy várt reménybeli határon.
Mégis szükség van rá, hisz ez minden lépés eleje,
Mert valamiben hinni kell, ez az előbbre jutás veleje,
A lélek hajtó ereje és ebben rejlik a dolognak a deleje.
Van remény, igen! De hol? Én nem látom,
Így az álmokat jobb, ha magam valóra váltom,
Mint ha állnék, várnék, egyhelyben járnék,
S hagynám, hogy csendesen elnyeljen az árnyék.
Refrén:
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
4. Versszak: (Horus)
A reményről mind a ketten másként vélekedünk,
De közös bennünk egy dolog, hogy benne már nem hiszünk.
De hiszünk egy dologban, abban, ha bomba robban,
Mi kitartunk majd egymás mellett, és írunk azon nyomban.
Hallgatják majd a rímeinket, mint egy rövid regényt
És úgy fogják majd fel, mint egy falatnyi kis reményt
Egy vigaszt a bajukra, hogyha mindenük elveszett,
Akkor értékelik, majd amit pár ember tervezett.
Megálmodtunk közösen egy közös számot,
És végre valóra váltottuk, ezt az álmot.
Úgy gondoltuk miért ne világosítsuk fel a világot,
Az széllel szemben álltunk és szórtuk a virágot.
Talán ha látjátok, hogy mi hárman összetartunk,
Velünk együtt éreztek, és majd egy irányba hajtunk.
Hogyha baj van, és nincs más hátra csak a halál
Akkor hallgasd számainkat és a remény rád talál
Refrén:
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
Elfeledtük már a szót mi megvigasztalt régen,
Egy olyan világban élünk ahol a rossz van előtérben,
Az élet csupa válasz nélküli kérdés, gigászi, kőkemény!
Ha kérdezel minket csak vigasz, hogy van remény.
Előadóművészete és szűnni nem akaró alkotásvágya 50 év töretlen sikerhez vezette a Neoton Família meghatározó énekesnőjét, Csepregi Évát. Vérbeli popikonunk most rajongók millióinak kedveskedik azzal, hogy május 3-ától, péntektől elérhetővé teszi teltházas életműkoncertjének összes darabját a digitális, zenei felületeken. A nagyszabású és technikailag is páratlan minőségű élő felvételek a Neoton Família és Éva szólókarrierjének rég hallott kincseit és igazi klasszikusait örökítik meg. Az énekesnő több felvezető koncertvideóval húzta el a mézesmadzagot az elmúlt hetekben, a mai napon pedig az egyik legnagyobb Neoton-sláger egyben a show záró eleme, a „Kétszázhúsz felett” kapott vizuális fókuszt egy YouTube-videóval kiegészülve.
A felvételek digitális platformokon.
Csepregi Éva emblematikus, széles mosolyával, színpadi profizmusával és örökzöldekkel töltötte meg 2024. január 6-án a Papp László Sportarénát. Összesen 29 szóló és Neoton Família zeneszám hangzott el a több mint kétórás showműsor keretein belül. Az alkalmi együttes tagjai pedig Éva szintén sikeres előadóművész fia, Heatlie Dávid dobos, Deseő Balázs billentyűs, Kardos Norbert zongorista, Sipeki Zoltán gitáros és Patyi Sándor basszusgitáros voltak. A vokálszekciót Csányi István vokalista-szaxofonos, Gulyás Erika, Faith Ildikó és a 2005 óta Neoton Família tag, Lukács Andrea erősítette.
Habár a helyszínre rengetegen jutottak el, de így is akadt, aki lemaradt a megismételhetetlen eseményről, ezért Éva és csapata úgy döntöttek, elhozzák a nappalinkba a koncertélményt azzal, hogy megosztják a dalokat az összes itthon elérhető digitális felületen, csak hogy a legnagyobbakat említsük: a Spotifyon, a Deezeren, az Apple Musicon/iTuneson, a YouTube Musicon, Tidalön, illetve az Amazonon.
Néhány, az énekesnő szempontjából igazi kedvenc pedig profi, videós közvetítéssel együtt is megtekinthető: mint például az énekesnő és a Neoton karrierjét annak idején beindító Napraforgó lemezről ritkán hallott „Szédült napraforgó”, a rockos, bulizós „Holnap” című dal, amelybe belecsempésztek egy kis idézetet Jimmy Somerville egyik dalából. Ezt követte a „Sűrű a dzsungel” Éva egyik legszebb szólódala az Atlantis című korongról.
A „Kétszázhúsz felett” is megnézhető, amely nélkül bizony nincs koncert, hiszen az egyik legsikeresebb Neoton-kiadvány. Élőben ez a műsor végén hangzott el, amikor a Neoton Família Sztárjai is csatlakoztak Évához.
Éld át, tehát azt a kirobbanó energiát akár a nappalidban, amit Csepregi Éva zenekarával ennyi idő után is képes volt megmozgatni!
Fotók: Csepregi Éva
