|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Egyedül a világ közepén |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Somogyi Péter (Horus) Ács Róbert (Carp-E) Nyári Roland (Shady) |
|
Yiruma |
|
| Kiadó: | Szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Versszak: (Horus)
Itt a Robi, meg a Roli, és vagyok a Peti,
Mi vagyunk hárman a távolság gyermekei,
Nélkülük nem lenne teljes a csipet-csapat,
Nem lenne a banda, ami ilyen zenét nyomat.
Köszönök mindent, mindenkit szeretek,
De most legfőképpen ezt a két gyereket.
Két embert aki, minden hitét, erejét ebbe a lemezbe fektette,
Ha vigasztalásra volt szükségem, kérdés nélkül, mindkettő megtette.
Az album végére csak annyit mondhatok,
Van most már valami, amiért az életnek hálát adhatok.
Soha nem gondoltam, hogy én valakitől valamit kaphatok,
De most úgy érzem megkaptam, ezért áldom ezt a napot.
Szemeim könnyben, kezeim összerakva,
Örülök, hogy élek, örülök, hogy van ez a banda.
Sajnos nincsen már sok, amit ezen a korongon mondhatok.
Ezért kihasználom az időt, ami még nekem megadatott,
Elmondom, a családom, a barátaim otthon várnak rám, már mindenki izgatott.
Ha hazaérek, beleesek szüleim karjaiba, ami egy életen át ringatott.
Megóvott a bajtól, minden rossztól, kudarctól,
Szavaikkal erőt adtak nekem, hogy ne féljek a harctól.
De a szót átadom, én innentől csendben maradok,
Remélem tetszettek a gondolatok, amit Horus-tól kaptatok.
Igazából el sem hiszem, de igen, megcsináltuk végre.
Puszilok mindenkit. Béke. Na számomra most van vége.
2. Versszak: (Carp-E)
És átveszem én itt a szót, én vagyok az Robi
Aki megszólít most két gyereket, és így jön most Roli
Jó fej srác, és még amilyen dolgokat írogat…
Én csak csodálom, mert minden érzést kimutat
Nehéz volt az élete, akárcsak az enyém
De ő mégis itt van és dolgozott a zenén
Hálás vagyok neki, de köszönöm még Petinek
Ő a banda lelke, mindent ő csinál, de minek?
Na jó ez csak vicc volt, mert nélküle nem is lennénk
Így köszönet most neki is az áldozatos rappért
Mi így hárman lettünk a távolság gyermekei
Mi vagyunk a tér az idő meg az ország emberei
Köszönet, hogy meghallgattál, akkor is ha nem tetszik,
De remélem jutott neked öröm is legalább egy pár percig
Köszönet az apáknak és anyáknak, hogy támogattak minket
És remélem a zenében megtalálta mindenki a kincset
És köszönet még a két legszebb csajnak a világon
Oláh Zsaninak bátorban, és Budai Nórikának bogáton
De nem hagyhatom ki a legjobb barátokat sem
Lalit, Gabit és Oszit akik itt voltak mellettem
Most búcsút intek, megyek én is vissza Máriapócsra
Ez voltam én, Robi, egy pár pici szóra
3. Versszak: (Shady)
Jó étvágyat mindenkinek, itt egy újkori fölfogás,
Remélem nem fekszi meg gyomrotokat majd a fincsi főfogás,
Aki Horus néven van jelen az étlapon
Akit megkóstoltál itt ezen a szép napon,
Aztán ajánlom még Carp-E-t, alatta szép kárpit,
A második fogás, ami étkezésre csábít,
Ő terített kellemes zenei abroszt alánk,
Bár hasmenést okozhat annak, aki falánk.
A jó kajához persze illik még a köret,
Ami a két fogás mellett majd Shady néven követ.
Aki kopogó szemmel ezt végig zabálta,
Az jól lakottan mehet majd a diszkóba vagy a bálba.
A magam részéről szavaim most egy irányba erednek,
Köszönöm a netnek, és ennek a két gyereknek,
Hisz mindenről igazából ők ketten tehetnek,
Ketten főzték ki, aztán alapanyagnak bevettek.
Ez a két srác ötletekkel rendesen megterített,
A tálalásban pedig nagyon sokat segített.
Nézd el kérlek, hogy néha kifutok a ritmusból,
Nem tudok még annyit erről a hip-hop virtusról,
Na meg hát ez volt életemben az első alkalom,
Amikor is mikrofont ragadott és tarthatott a bal karom,
Persze nem lett ettől jó dalom, de remélem nem altatott
Ahogy a mono hangomat a füled sztereóban hallgatott.
A néha bugyuta szövegen talán te is nevettél,
Vagy ha valami tetszett benne, akkor picit szerettél.
És így lett ez a lakoma, háromfogásos vacsora,
Nem főztünk még együtt soha, mégis kész lett a csoda.
Remélem ízlett, egészségetekre,
S ha újra megéhezel, akkor ezt a CD-t tedd be. Köszi.
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
