Előadó: | Children of Distance |
---|---|
Album: | Egyedül a világ közepén |
Megjelenés: | 2006 |
Hossz: | Keressük! |
Szövegírók: |
Somogyi Péter (Horus) Ács Róbert (Carp-E) Nyári Roland (Shady) |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Szerzői kiadás |
Stílus: | Hip-Hop |
Címkék: | Keressük! |
1. Versszak: (Carp-E)
Lassan leszáll az este, csak én ülök a padon
És tudom, hogy az élet rövid, épp ezért most hagyom
Hogy elragadjon ma este a magány, és a talány
Hogy miért vagyok egyedül a világ közepén, s talán
Tudom a választ, ami megváltoztat mindent
Hisz az árnyékom az egyetlen, ami visszaintett
Mert ez egy olyan hely ahol elveszhet a hited
Ahol tudod, hogy a múlt még fáj, mert még sokra viszed
Még fáj minden perc mit magam mögött hagyok
Még fáj, s égeti szívem, és sebei már nagyok
De nincs választásom, ez az én sorsom
Az, hogy míg élek magamból a sorokat ontom
S ha elveszek, ez fenn marad majd rólam és meglátod
Hogy egyedül a világ közepén miért kell állnod
Hallod most hogy szól belőlem az elnyomott lélek?
Hallod, hogy egyedül van? És én csak ettől félek
Van ember ki azt mondja, hogy lehet itt még remény
De az élet az nem változik, marad ilyen kemény
S csak egy dolog van ami kérek tőled, és ez csekély
Soha ne add fel, igen, mert mindig lehet esély
Itt egyedül a világ közepén nincsenek szavak
Megmaradt pár érzés, de eltűnt már a harag
Amit éreztem a világra, mert eldobott magától
És ezért nem félek, míg élek többé a haláltól
Refrén:
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.
Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek,
Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek,
Fáj minden perc mikor, magányosan fekszel az ágyban,
Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban.
2. Versszak: (Horus)
Tudod, magányosan tengetem életem a világ közepén,
Sokan mondogatják nekem, nyugi van még remény,
De nem hiszek nektek, kicsit bizonytalan vagyok,
Az életben nem tudom azt, hogy kire mikor számíthatok.
Ha baj van, minden egyes ember hátat fordít nekem,
Kemény lett az életem, és ezt nektek köszönhetem.
Na de várjatok! Egyszer, majd ha alkalmat találok,
Kitörök a semmiből, és azt nem háláljátok,
Meg. Amit egyenesen tőlem kaptok majd,
Úgy fogtok majd nyivákolni, mint egy siketfajd,
A világ közepén, egyedül állok, és várok,
Várok valamire, vakul kergetek egy álmot
Egy álmot ahol magasan a fellegekben szállok,
Boldog vagyok attól, hogy letekinthetek rátok.
Lenézek az emberekre, sok hibát meg látok,
De nem tudom, hogy rám nézve ez áldás-e vagy átok.
Ha átok, akkor szép lassan csendben odébb állok,
És a picike kis falumba csendben visszamászok,
Hisz a világ közepén, az élet csendes és nyugodt,
Ott álok középen, mint angyal mi megbukott,
Síri csendben nézek a napra, és várok a napra,
Amikor a világ minden tarka sarka, arra,
A gondolatra ébred, és feléled,
A világ közepén egyedül, biztos, hogy véged.
Refrén:
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.
Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek,
Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek,
Fáj minden perc mikor, magányosan fekszel az ágyban,
Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban.
3. Versszak: (Carp-E & Horus)
Eldobott a világ magától, még mindig félek
Még mindig nem értem, hogy mi értelme a létnek
Ha a népek amik félnek, és jót már nem remélnek
Vajon eléri őket is az érzés, amitől feléled
Majd minden világ, amit összerombolt elménk
S ha azt megtennénk, hogy feladjuk a harcot
Vajon el tudnánk e viselni ezt a nagy kudarcot
Hogy már nincsen ami megmaradt, ami életben tartott
Minket és a világunkat, de még nem tudod, hogy miért?
Nem tudod, hogy miért nem érinted meg mások szívét
Pedig ha megtudnád minden, másként lenne,
Mindenki megértene, és érted sokat tenne.
Boldog lenne mindenki, mindenhez lenne kedve,
Érded miről beszélünk? Ez az élet rendje.
Ha te is így csinálnád, kicsit nyitott lennél
A világ közepén, te sem egyedül ülnél,
Talán egy csajjal? Talán boldogan?
Mindegy, hogy miként, de nem magányosan.
Ne hidd azt, hogy a sült galamb a szádba berepül,
Ha így gondolkodsz, akkor maradj inkább egyedül.
Refrén:
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.
Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek,
Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek,
Fáj minden perc mikor, magányosan fekszel az ágyban,
Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban.
4. Versszak: (Shady)
A világegyetemben van egy apró világ,
Ami csak az enyém, ahol senki se lát,
Ahova elbújhatok, hogyha valami bánt,
Ahol nem érhet vád, hogyha szakad a gát.
Tépázott szavam szakadt szárnnyal szárnyal,
Odakint a Gonosz sötét árnnyal árnyal,
A titkokat vadul kutatva vájkál,
A múlt fájdalmas útján járkál.
Tűz ég a szemeiben,
Gőgös vér folyik ereiben,
Összeroppantana, hogy hallja
Kell kezeiben, de itt az elme,
Egy hely ahova elbújhatok,
Ha kell gyenge, vagy erős vagyok
Minden pillanat, minden szó, minden dal,
Itt születik minden, ami az érzésekről vall.
Minden titkom, minden belső hang amit csak a fejem hall
Ha éppen nyugalom tör rám, vagy az agyam besokall
Nincsen fal, de van egy tér, ami az átlagtól eltér,
Ahol a jó és rossz érzés egymással megfér,
És ez tartalmaz egy hegynyi hatalmas elegyet,
Ezek közül ragadok minden alkalommal el egyet.
Most felelősséggel tartozom mindazért amit mondok
Lehet, hogy folytatása lesz, hiába teszek pontot
Persze van úgy, hogy nehéz, hogy nem mozdul a kéz,
De a saját világomban nincs ember aki lenéz,
És ha megáll az ész, akkor sincs semmi vész,
Szinte megáll az idő, amíg nincs teljesen kész.
Mert a közepén én vagyok egyedül én, csakis én,
Ide nem jön be senki, ide nem jön be a fény.
De nekem nem is kell a dicsfény vagy a fejemre glória
Úgyis porrá lesz mindenki, ha fedi majd a fólia
Nem emelkedek fel, amikor a mélybe jutok,
Maradok neked én, feketén, mint a szurok
Refrén:
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.
Fájnak a percek, amiket együtt töltöttetek,
Szívedbe marnak az emlékek, az együtt töltött hetek,
Fáj minden perc mikor, magányosan fekszel az ágyban,
Rossz belegondolni, de egyedül vagy a világban.
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11