|
|
|
| Előadó: | Menyasszonytánc (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Jávori Ferenc Fegya |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Klezmer-musical |
| Címkék: | Keressük! |
Lennék egy nagyokos! Lennék egy bölcs!
Egy nyamvadt kis kocsmáros csak azt érti:Tölts!
Lennék egy miniszter, az a jó poszt.
A rosszat úgy adnám el, hogy az nem is rossz.
Az a baj, hogy nincs hozzá svádám.
És nem elég vastag a bőr a pofámon!
Bár lennék csak egy ravaszdi fiskális,
ki addig csűri-csavarja a szót,
hogy a sikkasztóról azt hiszi az ember,
Assisi Szent Ferencnél is jobb!
Na persze magamnak már én is bemeséltem,
beadtam pár ócska maszlagot.
A legény élet dicséretét zengtem,
ha választottam kosarat adott.
Szüleim rabbinak szántak,
de én fütyültem a tanulásra,
aztán ravaszul megmagyaráztam,
azt hogy rabbinak mesügék állnak.
Bizony, magamat becsaptam olykor,
de ez a feladat túl megy e ponton,
Hogy is hazudnék ennek a lánynak?
Inkább kinyögöm az igazat!
Saját hasamba lyukat beszélni,
az egy dolog.
De hogy a Rózsinak ne mondjam el
fehéren-feketén?
Uram! Na, most segíts!
Nagy szar ez, hogy finom legyek,
akárhogy is ragozom.
Gőzöm sincs, hogy mit is tegyek,
zsidó lett, most megint gój.
Isten tegye akárhová a sok hülye bürokratát!
Hogyan hozzak helyre egy ilyen csapást?
A szemfényvesztést rühellem,
a kóklerség nem kenyerem.
Jaj, Istenkém, mondd mi legyen?
Egy mázsás súly ül szívemen.
Bár lennék csak egy hivatásos kártyás!
Most előhúznék pár cinkelt lapot.
Elhitetném Rózsival, hogy áldás,
hogy játék nélkül vesztett egy vagyont.
Vagy támadjam meg rögtön a rossz hírrel?
Úgy éljek én, hogy biztos megutál?
És magamban ezt hogy rakom majd helyre,
ha tükörbe kell néznem ezután?
Csalás.Öncsalás.
Nagy kérdés: kanef vagy balek legyek én?
Hamlet nagy drámája csak pamflet
ehhez képest,hadd legyek szerény!
Csalás és öncsalás közt nincs sok,
mondhatná némely nagyokos.
Magamra szűkítve a dolgot:
Nem adom sörnek a habot!
La-la-la...
Bizony, magamat becsaptam olykor,
de ez a feladat túl megy e ponton,
Hogy is hazudnék ennek a lánynak?
Inkább lenyelem az igazat!
Én mondom, jobb ha befogom a szám!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
