|
|
|
| Előadó: | Vágtázó Halottkémek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Molnár Lajos Grandpierre Attila Németh László Balatoni Endre Ipacs László Mestyán ádám |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
elek jelek jelek
Jelek az égből
Jelek a légkörből
Jelek
De miféle jelek
Mi ég ott fenn
Mi az ami üzen
Mi az, amit senki nem hall meg, pedig folyton figyel
Itt van fölöttünk, körbevesz
Körbevesz és üzen, jelez, morzézik
Az emberek keresik a jeleket
Hát itt vannak!
Itt vannak a jelek, ott a légkörben,
Egy felhőben, a felhőn ülnek és jeleznek, morzéznak
Szerelmes jeleket, élet-jeleket, küldik, küldik meg
Küldik a jeleket
De miféle jeleket? Miféle jeleket?
Milyen egy jel délutánja?
Egy jel délutánja! És még! Milyen a Te délutánod?!
Olyan, mint egy jel délutánja?
Olyan, mintha felhőn ülnél? És üzennél egész életedben, és soha nem jön rá válasz?
Igen, olyan? Igen, olyan? Mondd meg! Mondd meg!
Hát most én is üzenek! Én visszaüzenek!
Visszaüzenek ezeknek a jeleknek!
És azt üzenem, hogy én még élek!
Élek, élek élek, élek, élek, és lélekben ott vagyok, ott vagyok az egész légkörben!
Az egész Földet átjárom kívül-belül!
Mindent, mindent, mindent átjárok, mert élni akarok, élni, élni, élni!!! élni, élni, élni!
Vajon honnan jönnek ezek a jelek?
Hé, honnan jöttök, jelek, édes jelek, mondjátok, honnan jöttök?
Hol tanultátok ezt a táncot? Hol tanultátok ezt a ritmust?
Mit akartok? Mit táncoltok?
Mennyit tudtok, és mind ég, amit tudtok, az egésszel táncoltok?
Az egész tudásotokkal, az egész életetek egyetlen tánc, egyetlen üzenet, üzenet a napvilágnak, a napvilágnak, ami tele van szemekkel, a te szemeddel, az én szememmel, a mi szemünkkel, a mi fülünkkel, teli van a világ, meghalljuk a jeleket!
Hogy mit akar, mit akarnak a végtelentől a felénk zuhanó, a felhőkből felénk áradó, a füleinkbe áramló jelek?
Talán sikítanak ezek a jelek?
Talán csak artikulálni próbálnak?
Próbálják körülrajzolni, azt, hogy mit is akarnak, azt, hogy miből áll az életük?
Jelek a testvéreim!
Minden jelek nevében!
Elutazom hozzátok, beköltözöm, beköltözöm ezekbe a jelekbe, odaköltözöm, jelekbe költözöm, hangokba költözöm, hangokba, jelekbe, hangokba és jelekbe költözöm, hangokba és csillagba, hangokba és képekbe öltözöm!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
