|
|
|
| Előadó: | Vámpírok bálja (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
ALFRÉD
„Szerelmi kisokos - Hogyan hódítsunk meg egy szívet?”
Míg szeret a szíved
Ott bent ezer dal él
Míg szeretsz azt érzed
Szemed titkot mesél
Ő, csak ő érti ezt
Csak ő kit szeretsz
És nem kell, hogy szólj
A szíved mesél
Arról mi bennt él
Szeretsz s a szíved szól
„Néha egy csók többet mond mint ezer szó”
Sarah?
Sarah!
Ó, bocsánat!
HERBERT
Maradj!
Szeretnék veled... beszélni!
Apám teljesen fellelkesített irántad.
Úgy látom, mi ketten... barátok leszünk.
ALFRÉD
De én...!
HERBERT
Légy nagyon jó hozzám
Hogy értselek én
Az arcod sápadt
Beteg vagy?
ALFRÉD
Semmi baj!
Kérlek, hagyj!
HERBERT
Ugyan már, hisz a lázad már nagy!
Bújj ágyba, de tüstént
Nem, mit látok, nézd
Hisz reszketsz úgy félsz mon cherry
ALRFÉD
Nem, hisz mért reszketnék?
HERBERT
Imádlak, te kis félős pudli!
ALFRÉD
Úgy mondják, kinn egy nagy bál lesz legott
HERBERT
Ó, az a kis tündér popód!
ALFRÉD
Egy bál!
HERBERT
És ez a szempár!
ALFRÉD
Hogy néz rám!
HERBERT
A szempillácskád, hány röpdeső aranyszál
Lesz, lesz ma egy bál
Meghívlak én
Bor lesz és dal, és gyertyafény
Hatalmas bál lesz, csodás est
(S) Ha két karom átölel
Velem a mennyekben jársz
Ó, mit olvasol, mondd?
ALFRÉD
Egy könyv!
HERBERT
Egy vers!
No lám!
Jól sejtettem, látod
Szerelmes vagy, babám
Szép, hogy épp így esett
Hogy szívem szeret
És találd ki, kit
Épp téged
Ki mást?
(S) Ha szeret a szívem
Nincs gát, min át nem hágnék...
-------------
ALFRÉD
Segítség! Professzor, professzor úr, segítsen!
PROFESSZOR
Mit kell látnom!
Nem szégyellitek magatokat?
Azt a rézfánfütyülő kutya mindenit!
Fúj, és még egyszer fúj!
És főleg te!
Egy reménybeli természettudós?!
Ezen bizony el kell csodálkoznom, de nagyon...
de nagyon.. de nagyon
Provokáltad őt vagy mi?
ALFRÉD
Dehogyis! Hát az egészet ő kezdte!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
