|
|
|
Hányszor elképzeltem magamban, hogy milyen is lehet
Ha egy pillantásban elférne a föld s a tengerek
És Te eljuthatsz már oda, hol ezt megpillanthatod
Hogyha bejárod az utat, amit be nem járhatok
á-á
Hogyha évezredek vágyait mind összegyűjtötted
Hogyha szemtől szembe legyőzted a félelmeidet
S Neked világosak már a nekem idegen szavak
Akkor az lehetsz a sorban, akit kiválasztanak
á-á
Hogyha az vagy ki a távolságot úgy képzelte el
Ha majd azt mondják, hogy ember járt az embertelenben
Hogyha elég volt a hited, s minden próbát kiálltál
Te a legmagasabb küszöböt is átlépheted már
á-á
Ha a hosszú napok próbái már nem fájnak Neked
Ha erre a napra tetted fel az egész életed
Ha már álmodban is tudod, amit fel nem foghatok
Te már vállalhatod mindazt, amit nem vállalhatok
á-á
Neked tudnod kell a sorban nekem első Te leszel
Kinek szavát értem, s fordítani senkinek se kell
Amit látsz majd, kérlek nézd az én szememmel is
Amit érzel, kérlek érezd át az én szívemmel is
á-á
Amikor messze jársz, lélekben ott leszek én is
Amikor visszatérsz, kicsivel több leszek én is
Amikor messze jársz, lélekben ott leszek én is
Amikor visszatérsz, kicsivel több leszek én is
Amikor messze jársz, lélekben ott leszek én is
Amikor visszatérsz, kicsivel több leszek én is
Amikor messze jársz, lélekben ott leszek én is
Amikor visszatérsz, kicsivel több leszek én is
Amikor messze jársz, lélekben ott leszek én is
Amikor visszatérsz, kicsivel több leszek én is
Amikor messze jársz, lélekben ott leszek én is
Amikor visszatérsz, kicsivel több leszek én is
