|
|
|
| Előadó: | Verbál Vandálok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Skribler Konex Csiszti |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csiszti: Nézz körül, mikor kilépsz az ajtón egy másik világba
Ki az utcára itt nem eshetsz túlzásba
Felejtsd el ki voltál, ki vagy, ki akarsz lenni
Itt nem számít semmi, csak egy törvény
Van életben, mert ha elragad az örvény a pénzedben
Nincs megoldás maradj éberen
Mert a félelem foglyul ejt téged is
De ne fordulj be ne legyél még depis
Nem úgy hívjuk bár dettó mint a gettó
Csak mi nem azért pofázunk mert nem jön be a techno
Let’s go meg az értelmetlen halandzsa
Csak nincsen nagy lánc meg medál a nyakamba
Csak egy rozsdás kereszt a zsebemben
Meg pár szomorú könnycsepp a szememben
De a zene pár gondolatot még a fejemben tart
Ez ami még éltet, ami engem hajt.
Refrén 2x: Árnyak, amik valódi tényeket találnak
A szavak az utcákon szállnak
Egy város, ami nem él már rég
Felette beborul az ég.
Konex: Felkeltek az árnyak harcra készen állnak
ritmuson szállnak rímeik a szárnyak
mögöttünk már százak szavainkra várnak
az árnyak egy sötétebb világot kitárnak
az éhes fülek hátha jóllakhatnak már ma
a lényeg az élet-képlet erről szól a fáma
kihalt utcákon keresztül menetelünk a jelünk
a falakon egyre többen tartanak majd velünk
a legénység három fő de akik hallanak
soha el nem fordulnak mindig velünk maradnak
a város kihalt de az éjszaka már is tart
árnyak ébredésére feltárul a másik part
Kis éjszakai bárok füstös neon-fényei
hívására betérnek az éj fura lényei
az éjszakát tétnek felteszi aki meri
hogy itt éjjel nem nappal új életét leli..
Refrén 2x
Skribler: Város melyben élünk, születtünk halunk
Feketébe öltözött lakói a tanunk
Az utcára lépve a színeknek vége
Szivárvány fölötte már fekete-fehérbe
Öltözött az égen, ahol a vihar tombol
Hulló csillag csak, mi depressziót rombol
Fényt ad néha, árnyékunk megjelen
Szellemünk arcotok előtt ott terem
Sárgulva néznek, ezért átkozzák a nevünk
Föld alól jöttünk, majd vissza is térünk
Vannak kik idéznek, mások meg elűznek
Halott város árnyai fejükben időznek
Csatatér már minden utca és tér
Nem vigyázol könnyen elborít a vér
Ki ebből nem kér, közénk már nem fér
Új életre nem kél, három Mc nem fél!
Refrén 2x
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
