|
|
|
| Előadó: | Verbál Vandálok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Skribler Konex Csiszti |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Skribler: Bohócként léptem az élet porondjára
Vártam a közönség önfeledt tapsára
Elmúlnak fölöttem is a boldog évek
Maszkom ami takarja el szomorú énem
Állok a porondon, csak körbe-körbe nézek
Hiába figyelem a páholyok üresek
Nem kíváncsi senki már a szomorú bohócra
Így maradtam egyedül egy rohanó világban
Festék a mosolyom, nem vagyok önmagam
Hiába minden egyedül én maradtam
Eltűntek fények, nem vagyok ember
Egy elkeseredett művész, hát így végeztem
Sírni kezd a bohóc, könnybe lábad szeme
Gondolkodj el ember, miben is élsz te!?
Nincsenek érzések, nincs kezedben semmi
Hisz a bohócon sem nevet már senki
Refrén 2x: Itt állunk előttetek merednek ránk szemeitek
3 bohóc, ki mindent elveszített
lelkünkben mégis megmaradt a tudat
senki sem ismeri az igaz utat.
Konex: Bohóc vagyok az életnek bohóca
kinek nem volt és nem is lesz soha jó sora
bánt hogy csak viaszfejeket látok a lelátón
és én csak játszok ti mégsem reagáltok
A hamis taps könnyet csal a szemem sarkába
az igaz dicséret is de a különbség valójába'
csak annyi hogy az egyik keserű a másik édes
mint a smirgli egyik fele sima a másik érdes
érdekes a maszk amit az arcomra mázoltak
lelkileg elgázoltak rendőrök körbe vázoltak
de mindig felkeltem a színpad rabja lettem
sikerből nem sokat ettem fel is öklendeztem
A reflektor izzaszt de ezt nem láthatja senki
mert nem is sejti milyen nehéz ezt meg tenni
Én nem ezt választottam mégis viszem végszóig
de a halál pillanata előtt eltépem a békjóit...
Refrén 2x
Csiszti: Csak egy bohóc, akin mindenki kacag
Csak egy bohóc, aki úgy érzi hogy vacak
Lett az élete, és hogy nincs semmi érdeme
Nevetni képtelen, nem tudom hogy érted-e
A bánat a barátja mégis színes a kabátja
Lehet, hogy a közönség utoljára ma látja
A porondon, ő mindig ott állt a fronton
Egyedül ott érezhette magát otthon
Most mégis szomorú az arca
Mert reménytelen az élettel vívott harca
Hiába volt meg a bizakodó szándéka
A fények helyett maradt neki az árnyéka
A műsornak vége, a taps elmarad
Nagy a csalódás, a szíve megszakad
Csak szavak éltetik, és nem a tettek
Az érzések mind halványak lettek.
Refrén 2x
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
