|
|
|
| Előadó: | Verbál Vandálok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Skribler Konex Csiszti |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Konex: 2007 végre megnyílhatott a rím-ring
A piros sarokból előlépett Konex a king
Itt a ringen belül csak az ingerület feszül
Most majd hidd el sikerül a szavaimtól kiterül
Aki eddig kikerült most már az a kimerült
Kis pisis Konex még igen friss és ingerült
Néven nevezem az összes ellenfelemet és el nem
Felejtem beef-edet, rajtad tartom a szememet
Az összes kizsákmányoló forogjon a tűzön
A karotokat a saját hátatokba feltűzöm
Az összes sátánistát haza a pokolra küldöm
Hidd el nem marad több buzi sem ezen a Földön
Az öklöm felőröl majd téged hülye bling-bling Mc
A saját halálodat élőben fogod majd végignézni
És ez csak a kezdet, eltöröm majd lábadat kezedet
Földön fekszel tárat töltök szétloccsantom a fejedet.
Csiszti: Figyelj most öregem, itt a szövegem ne azért tetsszen mert a szlenget löketem
Hanem azért mert magamat követem, na most meg jól megkövezem
Az ellenségeim mert sokan vannak, azt mondják rám nagy ívbe szarnak
De én azt mondom jobban szarok rátok, nem fog rajtam a kibaszott átok
Rám vártok? Azt elkúrtátok, nem kicsit, nagyon, akár az álnok
Gyurcsány. haver ne nézz rám furcsán, tekerem a szöveget eléggé durván
Mint az Urbán, csapata a Lúzer, ha olyan balfasz vagy inkább húzz el
Mint a dózer olyan a líra, a tempót meg remélem mindenki bírja
Le van írva minden keményen, most szóban fejtem ki a véleményem
Az én erényem hogy elmesélem az életem, a képregényem
Nem érdekel, hogy mit érek el és az sem hogy éppen ki térdepel
A buliban, a nőd vagy a húgod, hogy mit akarok ezzel remélem tudod
Na mi van unod? Én megértelek, de ne feledd hogy semmire sem kértelek
Haver én még ettől sem féltelek
Remélem most már vágod a lényeget, elétek tárom a tényeket
Elküldöm azt aki engem méreget, akár a csúnyákat, akár a szépeket.
Skribler: Béke és tisztelet, ugatja ezt sok gyerek
De mégsem érzik át teljesen a valós lényeget
Suhogjon a gatya, kezében a ganja
Mikrofont fogna, rímeket nem tolna
Nézne rátok bután, káromkodna durván
Kifejtené hogy izzadna ellensége csaján
Ez a magyar rapkultúra sokaknál egy nulla
Nincs élethű példa, kitalált meseszerű múltja
Téged is letaglózna ha a városunk egy taplója
Ki az UG-t nem ismerve bátran tesz a falóra
Nem lesz ebből befutó, csak egy koszos suttyó
Képzeletbeli gettólakó szája szélén az ondó
Jobb ha nem állsz fel, maradj ülve haver
Rímem a szorítóban K.O.-ra ütne lúzer
Ez itt a ring, a hordágy vár már kint
No parking vagy rím-ring, Skribler osztott megint.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
