|
|
|
| Előadó: | Verbál Vandálok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Skribler Konex Csiszti |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Konex:Dübörög, recseg a basszus közbe’ szétesik az alváz
Ha lehúznád a hangerőt, az áram mindig megráz
Parafából, kartonból duplaszpojler nesztek
Felninek 4 kukafedőt felszereltek
Ültesd mélyebbre a verdát hátha felszántja az utcátok
Sok szerencsét! Szedd össze az összes szalagkorlátot
Süket vagy testvér azé’ kell a millió megaherz
Az üléshuzat műbőr mer már túl drága a nerc!
Sötétítsd az üvegeket, érezd magad koporsóba’
Ha nem hallod a fékcsikorgást fogd a mélynyomóra
Kipufogó drága, jó lesz majd a kályhacső
Dróttal ráerősítjük, ha a cső szája bő
Na mi van nagymenő asszed ez így nyerő?
Hogy a kaszni tető csak egy lyukas lábas-fedő!?
Nem vágod, hogy itt ettől nem vagy king
Az üzenetem testvér: itt Cellben NO PARKING!
Csiszti: Nem fogom fel ésszel, mikor néhány lego-racer
A kormányon egy kézzel, magáról mit képzel
-mer’ ugye suffnituning, kockalada ráfestve egy pillangó
pöpecebbik fajtán meg nincs is visszapillantó
bömböl a magnó a hintaló meg szétesik
banguljon meg ott bennt az akinek így tetszik
a Skoda az útra feszül, a gép kontrázik
alváz világít, vagy inkább szikrázik
tini bukszák vonaglanak az anyós ülésen
hogy miért jó ez nekik, arról nincs lövésem
a kovászos golf mindjárt felrobban úgy pörög
azt hiszi csak köhög, de a kályhacső zörög
röhög az ilyenen mindenki, az egész város
a sok rozsdás járgány a levegőre káros
a banda minden éjjel a parkolóban ott van kint
azt mondom haver: a jelszó NO PARKING!
Skribler: Na mi folyik itten a celldömölki téren
Kéménybetét füstje torzítja a képed
Veterán talicskák űrhajók képében
Szárnyak, szoknyák „Angyalok bőrében”
Kiálltok a centrumba, nézzenek bennetek
Szokol rádiótól a kasznik repednek
Egy formája ez a ribik vakítására
Ha nem buknak rá 10 centis cerkádra
Esténként kiültök, mint verebek a drótra
Csiripelitek, hogy hokiztok a Taxi3-ra
Furatnád a nődet a hengerek helyett
Úgy nem jönne hozzánk furulyázni egyet
Fekete fólia sem hiányozhat soha
Nappal se látszódjon nagyarcod torza
Ez egy üzenet, a parkoló őr nektek int
Majmoknak a városunkban NO PARKING!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
