|
|
|
| Előadó: | Verbál Vandálok |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Skribler Konex Csiszti |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Konex:Dübörög, recseg a basszus közbe’ szétesik az alváz
Ha lehúznád a hangerőt, az áram mindig megráz
Parafából, kartonból duplaszpojler nesztek
Felninek 4 kukafedőt felszereltek
Ültesd mélyebbre a verdát hátha felszántja az utcátok
Sok szerencsét! Szedd össze az összes szalagkorlátot
Süket vagy testvér azé’ kell a millió megaherz
Az üléshuzat műbőr mer már túl drága a nerc!
Sötétítsd az üvegeket, érezd magad koporsóba’
Ha nem hallod a fékcsikorgást fogd a mélynyomóra
Kipufogó drága, jó lesz majd a kályhacső
Dróttal ráerősítjük, ha a cső szája bő
Na mi van nagymenő asszed ez így nyerő?
Hogy a kaszni tető csak egy lyukas lábas-fedő!?
Nem vágod, hogy itt ettől nem vagy king
Az üzenetem testvér: itt Cellben NO PARKING!
Csiszti: Nem fogom fel ésszel, mikor néhány lego-racer
A kormányon egy kézzel, magáról mit képzel
-mer’ ugye suffnituning, kockalada ráfestve egy pillangó
pöpecebbik fajtán meg nincs is visszapillantó
bömböl a magnó a hintaló meg szétesik
banguljon meg ott bennt az akinek így tetszik
a Skoda az útra feszül, a gép kontrázik
alváz világít, vagy inkább szikrázik
tini bukszák vonaglanak az anyós ülésen
hogy miért jó ez nekik, arról nincs lövésem
a kovászos golf mindjárt felrobban úgy pörög
azt hiszi csak köhög, de a kályhacső zörög
röhög az ilyenen mindenki, az egész város
a sok rozsdás járgány a levegőre káros
a banda minden éjjel a parkolóban ott van kint
azt mondom haver: a jelszó NO PARKING!
Skribler: Na mi folyik itten a celldömölki téren
Kéménybetét füstje torzítja a képed
Veterán talicskák űrhajók képében
Szárnyak, szoknyák „Angyalok bőrében”
Kiálltok a centrumba, nézzenek bennetek
Szokol rádiótól a kasznik repednek
Egy formája ez a ribik vakítására
Ha nem buknak rá 10 centis cerkádra
Esténként kiültök, mint verebek a drótra
Csiripelitek, hogy hokiztok a Taxi3-ra
Furatnád a nődet a hengerek helyett
Úgy nem jönne hozzánk furulyázni egyet
Fekete fólia sem hiányozhat soha
Nappal se látszódjon nagyarcod torza
Ez egy üzenet, a parkoló őr nektek int
Majmoknak a városunkban NO PARKING!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
