|
|
|
Kagylót tartok a fülemhez
Hallom, hogyan nótázik a tenger…
A parton fekszem. Ott egy sellő…
Ja, nem! Lába van… Akkor ember.
De biztos értem jön
És biztos elvisz majd engem…
De aztán nem visz el, csak elvesz
Egy kagylót, ami a kézfejemben
Tartózkodott eddig, de most
A lány füléhez ér…
És neki is énekel a tenger,
És ki tudja mér’
Mi is dúdolni kezdünk…
Kicsit hamis, kicsit gyenge…
De akkor is tengerek lettünk!
(valahogy így kezdte, hogy: )
Lábádábádádibidábidééé…
Aztán belecsípnek a fülembe,
Kezembe telefonkagyló…
Foglalt jelzés
A csap meg nyitva maradt…
És ott a tenger, a nappaliban,
A lábam alatt…
