|
|
|
| Előadó: | Katona Klári |
|---|---|
| Album: | Fekete gyöngy |
| Megjelenés: | 1996 |
| Hossz: | 3:56 |
| Szövegírók: |
Katona Klári Lakatos Szakcsi Béla |
|
Szakcsi Lakatos Béla |
|
| Kiadó: | Columbia |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | Keressük! |
sok-sok egymás ellen szép
hányszor megzavar
sokmindent felcserél
s mint ki rosszat tenni fél
inkább úgy teszünk, mint kéne
míg a nap lát
bármi kétely
alig érhet
a földforgással másra néz
őrizetlen hagyva minden
gyermekét
s a csenddel ránkhajló sötét
mennyi furcsa árnnyal ébred
a kicsi nagy lesz
a nagy meg így lesz kicsivé
most
és látszik már egy volt van lesz világ
egy csodaszép
álmod eltévedt veled
másképp mindez hogy lehet
amit ébren, hosszan mindhiába vársz
most legalább
nem szóból font varázs
nem gondolat, mit nem hiszel a magadénak
amit vársz, jöhet még szembe veled
hogyha legalább gondolsz rá
néhány mindent tűrő szép
ott lesz másnap is, ha reggel
visszatérsz
kicsit szégyelled magad
mennyi mindent is nem értesz
pedig volt már
százezernyi
tévedésed
és látszik már egy volt van lesz világ
egy csodaszép
nem, te nem tévedtél el,
csak a nemvárt jött közel
és mert sokszor volt, hogy nem
figyeltél rá
most legalább
azt tudd, hogy nincs határ
a tény s talányok szűk közén
még megtalálnád
mert ott vár, a mindig volt
kortalan vágy
egyszer legalább hallgass rá
látszik már egy volt van lesz világ
hát most legalább, azt lásd
mit te is akartál
s ha majd eltűnik a volt van lesz világ
legalább, mit a reggel kulcsra zár
ne engedd el, mert elviszi a napi bánat
legalább
őrködj a kulcsod felett és várj.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
