|
|
|
| Előadó: | Katona Klári |
|---|---|
| Album: | Fekete gyöngy |
| Megjelenés: | 1996 |
| Hossz: | 4:58 |
| Szövegírók: |
Katona Klári |
|
Katona Klári |
|
| Kiadó: | Columbia |
| Stílus: | Pop |
| Címkék: | Keressük! |
Ha néha tudnád, életed mire kér
és jártál volna már a jobbik felén
vagy tudnád azt, hogy tényleg
mennyire szép
s, hogy elfordulva nélküle
mire mégy?
hogy hallanád meg, ha hozzád
beszél
ha sosem léptél kínált titkaiért
véletlen, vagy épp csak úgy
próbaképp
így maradtam én is zárt boríték
a tévedés, enyém tudom, nem a tiéd
minden átkozottul fájó szó
az másnak éppen hogy csak hallható
nincs semmi vész, van még
erőm elég
nincs kit védeni már
inkább majd magadra vigyázz
ezután
ha néha tudnád, szíved épp
mire kér
és odaadnád másnak jobbik felét
vagy néha tudnád, mennyi
mindenhez ért
érzelmeid józan cinkosaként
ha tudnál róla, hányszor hozza eléd
neked járó fenntartott üzenetét
akkor tudnád azt is, hogy ki vagyok
a csillagokkal vagy szemben haladok
a tévedés az én hibám, s nem a tiéd
minden seb, mi alig gyógyuló
az másnak éppen hogy csak látható
nincs semmi vész
maradt erőm elég
és az életszőtt meseszál
életunt fonalát szakítom
mielõtt könnybe lábad az ég
menj, siess, vissza se nézz
fogd be gyorsan az utca szemét
ezen túl vagy, a többi meg
meglepetés
és életed hátha kér
és járhatsz végre majd a jobbik felén
így megtudnád, hogy mennyi
mindenhez ért
érzelmeid józan cinkosaként
ha néha tudnád, szíved épp mire kér
és odaadnád másnak jobbik felét
akkor tudnád azt is, hogy ki vagyok
a csillagokkal vagy szemben haladok
ha néha tudnád még...
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
