|
|
|
| Előadó: | Katona Klári |
|---|---|
| Album: | Sláger Slágerek - '90-es évek |
| Megjelenés: | 2003 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Katona Klári |
|
Katona Klári |
|
| Kiadó: | Sony Music |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
hogy honnan jön és merre tart
a létezik vagy sem valóság
most érkezik, vagy elhagy már
az elbírom vagy sem igazság
oly sok egyszer sem volt apró jelből
hogy nem értettem
mi egyszer sem volt, hogy
lehetne
később mégegyszer
így jó
valami mindig változik
és így jó!
majd honnan jön és meddig tart
a fájlalom vagy sem csalódás
és most is lesz vagy elmarad
az érdekel vagy sem tanulság
oly sok egyszer sem volt apró jelbõl
hogy nem értettem
egy nagy érzés
bár verhetetlen
mégsem védtelen
így jó, valami mindig változik és
így jó
valami bennem változik és
így jó
valami tőlem változik és így jó!
nem kell, hogy értsed
félig vagy úgysem
hogy lennél arra képes
amire még én sem
túlrajzolt érzés
hűség, reménység
tudhatnám emlékkönyvbe
sem kerül a végén
nem kell, hogy értsél
mostanra végképp
egyformán semmi volt
a kezdet végén
így jó, valami bennem változik
és így jó, valami tőlem változik
és így jó, valami értem változik
s ez így jó!
Hogy honnan jön és mennyit ad
a felfogom vagy sem bizonyság
majd eltűnik, vagy rám marad
az érdemes vagy sem kívánság
oly sok egyszer sem volt apró jelből
hogy nem értettem
ki egyszer sem volt mellettem
hogy lehetne pont velem
így jó, valami most is változik
így jó, valami tőlem változik
így jó, valami értem változik
így jó, valami mindig változik és
így jó!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
