|
|
|
| Előadó: | Katona Klári |
|---|---|
| Album: | Fekete gyöngy |
| Megjelenés: | 1996 |
| Hossz: | 5:35 |
| Szövegírók: |
Katona Klári |
|
Katona Klári |
|
| Kiadó: | Columbia |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
csak ennyi, s nem volna más
csak féltveőrzött tény, sok
eltorlaszolt kép, semmi más
semmi más, csak álnok
szenvedély
sok hosszantartó szép helyén
ha tényleg nem volna más, csak
azt kérném
a rossznak átkelõhelye nem
csak az az 1, az az 1 ne legyek
ha tényleg nem volna más
csak elhasznált esély, és
vásárolt remény, semmi más
semmi más, csak megszeppent
s remélt
sok szétzúzható érv helyén
csak ennyi, s nem volna más
hogyan kérném
a létnek olcsó ékszere nem
csak az az 1, az az 1 ne legyek
majd valaki más, valaki más
aki a csendből semmit meg nem
értene
valaki más, valaki más
aki a széphez a napnak háttal
kezdene
kinek oly távol az ott, valahol
kinek mindegy, hogy épp kirabolt
csak ennyi, s nem volna más
csak végtelen szeszély és
megperzselt erény
semmi más, semmi más
s a kímélet helyén, csak
kíméletlen szenvedély
ha tényleg nem volna más
hogy kérném
a bánat ébredő fele nem
csak az az 1, az az 1 ne legyek!
majd valaki más, valaki más
aki a kincsit szerteszéjjel engedi
majd valaki más, valaki más
akinek nincs mit a más szívébe
rejteni
a keveset áldani ne keress
az az 1, az az 1 ne legyek!
majd valaki más, valaki más
aki a csendből semmit meg nem
értene
majd valaki más, valaki más
az a más nem, ne én, csak ne
én legyek
majd valaki más
aki a kincseit szerteszéjjel engedi
majd valaki más, valaki más
akinek nincs mit a más szívébe
rejteni
majd valaki más
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
