|
|
|
|
|
| Előadó: | Grand Hotel Budapest |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csak a halmaz bővül, a tetőfokára hág,
Ha kinézek az ablakon, mér nincs azon a kurva fán ág.
Segít a szalag korlát, de ha valami baj van,
Nem kell messze menned, közel van az Á2 is.
A sötét felhők már megijesztenek engem,
Pedig régen nem voltam ilyen félős.
Én tudom, hogy mit rontok el a hosszú úton,
Én döntöm el, nem kell segíteni, boldogulok egyedül is asszem.
Már nem vagyok az a sasszem, már nem vágyom megértésre,
Megértem én magam, és téged, bár nincsenek széle,
Bár középről kezdek mindent én, nincs ki megértene téged,
Egyedül maradtál. Egyedül, mert átvertek,
Nem ezerszer, legalább százszor.
Nem kereshettél menedéket akárhol,
Csak egy percet kértél, de nem kaptál.
Most mondanád azt, hogy én vagyok, ki neked tesz keresztbe,
De csak nyugodt szívvel készülök a szerepemre,
Ez lennék én, sajnálom, tudom átmentem azon a bizonyos határon.
A szabályokról nem is beszélve, merészen, szemtelenül áthágom,
A valóság már nem kell strassztus.
Élek amíg élek,ez az én filóm,
A talajról ellépek, míg megmagyarázhatatlan szélek öveznek.
Greddittel, s körbeveszik, az erőfitogtatás elmaradt a
Beavatásnál, mertre is vágták.
Elvették tőled mi táplált. (héj)
Elindultam egy erős úton, hol a felhők sötétek,
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek.
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek,
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek.
/×2/
Jeleztem már, rossz fát tettél a tűzre,
Mert én voltam a kakukktojás a történetben,
Mert én sem vagyok a tökéletes alkotásnak tükre,
Hogy jössz-e velem, már nem kérdezem, nem érdekel.
Minek foglalkozzak ezzel, mikor vidám dolgokkal kéne inkább,
Például: nincsen tintám, mert nem papírra írok,
Ennyit bírok tessék, egy virtuális könyv mit vezetek,
Érzelmekkel szemezek. Reggel, délben, este, képekkel képtelennel,
Lehet másoknak hangzik, de nekem nem számít,
Megengedek magamnak bármit, felnőttem,
Valamelyest beteljesítettem életem, a kész sohasem éleztem.
Én mindig élni akartam, mert kaptam egy esélyt,
Mienk halasszam későbbre, nem tudom,
Egy hosszú úton lesznek ellenőrző pontok
Ez tény, és ha lebukom, ez van de a késem nem élezem én.
Elindultam egy erős úton, hol a felhők sötétek,
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek.
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek,
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek.
/×4/
Az Úton lenni boldogság című dokumentumfilm Földes László Hobo életművét dolgozza fel rendhagyó road movie formában.
A több mint egyéves forgatás során készült film archív felvételek és új anyagok segítségével rajzol portrét a Kossuth-díjas előadóról. A produkció február 13-án debütál a Dunán.
„Nem akartam az öreg rock and roll sztár
pozícióját megszerezni, és minden áron megtartani.
Még mindig újat akarok”
A Hobohoz kapcsolódó dalszövegek itt.
A filmről
Az Úton lenni boldogság című film Földes László Hobo dalszerző, énekes, előadó monumentális életművét mutatja be. A rendhagyó, mély érzelmekre ható road movie az archív felvételek mellett a zenész és az alkotók elmúlt időszakban megélt közös munkáját összegzi.
A film elsőként enged bepillantást abba a komplex, több mint egy éven át tartó forgatási folyamatba, amely Hobo életművét új művészi kontextusba is helyezi.
Portré és korszak
A Kossuth- és Petőfi Zenei Életmű-díjas Hobo a hazai zenei élet meghatározó alakja, a magyar rock- és bluestörténet egyik legismertebb zenekarának, a Hobo Blues Bandnek az alapítója. Leginkább közvetítőnek, mesélőnek tartja magát: olyan embernek, aki egész életében azt tehette, amit a legjobban szeretett – odaadással, kitartással, a konfliktusokat sem kerülve, sikerekkel és csalódásokkal együtt.
„A film nemcsak egy egyedi életutat rajzol fel, hanem az állandóan úton lévő közép-kelet-európai ember sorsát is megmutatja. Szabadságvágya, függetlensége, önállóságra törekvése folyamatosan összefonódott a magyarországi társadalmi, politikai és kulturális változásokkal. Persze iszonyú jó alap a zene, irdatlan az életmű, de közben ki tud bomlani egy másik dimenzió, egy magyar kultúrtörténeti tabló is. Ebben az életben rengeteg tragédia és szépség van, nekünk ezt kellett kibontanunk” – mondja Csáky Attila producer.
Forgatás – úton lenni szó szerint
A forgatás során a stáb elkísérte Hobót a 80. születésnapja alkalmából tartott Aréna koncertjére, forgott a kamera a fellépésein, a vidéki és határon túli turnékörútján, hogy végül egy igazán személyes, emberközeli, kulisszatitkokat és rengeteg archív felvételt bemutató film szülessen.
A művész saját szavaival
„Hobo, azaz csavargó vagyok ma is, állandóan úton vagyok. Ahonnan én jöttem, nem jött senki. Az én utamon előttem nem járt senki. Ma sem tudom, hová tartok, de úton lenni boldogság, megérkezni halál.”
Alkotói koncepció
A film alkotói – Szederkényi Olga rendező, Csáky Attila producer és Kőrösi András vezető operatőr – több mint 100 órányi új felvételt, valamint jelentős mennyiségű archív anyagot dolgoztak fel.
A road movie műfaja tudatos választás
A film szó szerint követi Hobót, miközben feltárja ars poeticáját, a „honnan jöttem” történetét, és reflektál arra a történelemre, amely formálta személyiségét és művészetét.
„A film olyan, mint ő: önazonos, semmiképp sem hamis. Hobo nem szorítható be semmilyen skatulyába, nem tartozik semmilyen kulturális szegmenshez, klikkhez, nem akar egy stílusból életművet építeni – ő mindezek összessége. Mi a filmben ezt a fajta hobóságot, ezt a szellemi úton levést akarjuk megmutatni.” – fogalmaz Csáky Attila.
Hobo „nincs helye mellébeszélésnek” hozzáállása a film nyelvében is megjelenik: tiszta, mély és komplex portré rajzolódik ki.
„A személyiségéhez igyekeztük adaptálni a film mesélési módját. Szabályok nélkül utazunk egy öntörvényű művésszel koncertről fellépésre, fellépésről koncertre, közben beszélgetünk inspirációról, emlékekről, tragédiákról, munkáról – de sosem veszítjük el a humorérzékünket. Óriási szerencse, hogy a legintimebb gondolataiba és környezetébe is beengedett minket. Filmünk talán példa arra is, hogy mit tehet egy ember, ha kilóg a sorból?” – mondja Szederkényi Olga rendező.
Az NFI támogatásával, a SanzonFilm és az MTVA koprodukciójában, a BLUESFILM gyártásában készült.
HOBO 80 – Úton lenni boldogság televíziós premier 2024. február 13-án 21:00-tól a Dunán.
A tévépremierhez kapcsolódva külön hangsúlyt kap az életmű zenei dimenziója is
A tavaly év végén meghirdetett dalpályázatra 28 pályamű érkezett Hobo legendás dalainak feldolgozásaival. A győztes Day By Day zenekar a film február 10-i díszbemutatóján veheti át a díját.
Alkotók
Producer: Csáky Attila
A MOZGÓ fesztivál igazgatója. Több történelmi és szerzői film producere, együttműködött többek között Bereményi Gézával, Koltai Lajossal, Mészáros Mártával, Rofusz Ferenccel és Tímár Péterrel. Legutóbbi munkái közé tartozik az Úri muri, megazisten!, jelenleg Térey János Káli holtak című művének adaptációján dolgozik.
Rendező: Szederkényi Olga
Díjnyertes dokumentumfilm-rendező. Az Úton lenni boldogság című filmet megelőző legutóbbi munkái: Böll közlegény megmentése (2023), Az erdélyi arisztokrácia diszkrét bája 1-2 (2018).
Vezető operatőr: Kőrösi András
Vezetőoperatőrként az volt a feladata, hogy egységes képi világot teremtsen Hobo rendkívül színes és gazdag életpályájának. Témaérzékenyen fényképezve a jelent, megőrizve annak dinamizmusát, zeneiségét, érzelmeit és költészetét.
Vágó: Borbély Viktor
Az elmúlt 27 év legkomolyabb vágói kihívását jelentette számára a film elkészítése, hiszen hatalmas mennyiségű nyersanyagot kellett feldolgoznia: több száz óra forgatott anyagot, és közel 100 órányi archív felvételt.
Zenei rendező: Madarász Gábor
Gitáros, dalszerző, filmzeneszerző, aki dolgozott többek között Rúzsa Magdival, Kovács Ákossal, Somló Tamással, Dés Lászlóval, Presser Gáborral, Wolf Katival. 20 évig volt a reklámszakmában, mint zenei producer, és számos mozifilm zenéjét szerezte.
