|
|
|
| Előadó: | Grand Hotel Budapest |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Csak a halmaz bővül, a tetőfokára hág,
Ha kinézek az ablakon, mér nincs azon a kurva fán ág.
Segít a szalag korlát, de ha valami baj van,
Nem kell messze menned, közel van az Á2 is.
A sötét felhők már megijesztenek engem,
Pedig régen nem voltam ilyen félős.
Én tudom, hogy mit rontok el a hosszú úton,
Én döntöm el, nem kell segíteni, boldogulok egyedül is asszem.
Már nem vagyok az a sasszem, már nem vágyom megértésre,
Megértem én magam, és téged, bár nincsenek széle,
Bár középről kezdek mindent én, nincs ki megértene téged,
Egyedül maradtál. Egyedül, mert átvertek,
Nem ezerszer, legalább százszor.
Nem kereshettél menedéket akárhol,
Csak egy percet kértél, de nem kaptál.
Most mondanád azt, hogy én vagyok, ki neked tesz keresztbe,
De csak nyugodt szívvel készülök a szerepemre,
Ez lennék én, sajnálom, tudom átmentem azon a bizonyos határon.
A szabályokról nem is beszélve, merészen, szemtelenül áthágom,
A valóság már nem kell strassztus.
Élek amíg élek,ez az én filóm,
A talajról ellépek, míg megmagyarázhatatlan szélek öveznek.
Greddittel, s körbeveszik, az erőfitogtatás elmaradt a
Beavatásnál, mertre is vágták.
Elvették tőled mi táplált. (héj)
Elindultam egy erős úton, hol a felhők sötétek,
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek.
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek,
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek.
/×2/
Jeleztem már, rossz fát tettél a tűzre,
Mert én voltam a kakukktojás a történetben,
Mert én sem vagyok a tökéletes alkotásnak tükre,
Hogy jössz-e velem, már nem kérdezem, nem érdekel.
Minek foglalkozzak ezzel, mikor vidám dolgokkal kéne inkább,
Például: nincsen tintám, mert nem papírra írok,
Ennyit bírok tessék, egy virtuális könyv mit vezetek,
Érzelmekkel szemezek. Reggel, délben, este, képekkel képtelennel,
Lehet másoknak hangzik, de nekem nem számít,
Megengedek magamnak bármit, felnőttem,
Valamelyest beteljesítettem életem, a kész sohasem éleztem.
Én mindig élni akartam, mert kaptam egy esélyt,
Mienk halasszam későbbre, nem tudom,
Egy hosszú úton lesznek ellenőrző pontok
Ez tény, és ha lebukom, ez van de a késem nem élezem én.
Elindultam egy erős úton, hol a felhők sötétek,
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek.
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek,
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek.
/×4/
Jaroslaw Lukomski közismert szinkronszínészként Lengyelországban.
Jaroslaw Lukomski lengyel előadóművész pert indított Lengyelországban egy cég ellen, mert egy reklámfilmben a tudta és beleegyezése nélkül olyan hangalámondást használtak, amelyet mesterséges intelligencia készített az ő hangja felhasználásával; ez az első ilyen jellegű bírósági ügy Lengyelországban - jelentette a Polsat News kereskedelmi hírtelevízió.
A reklámfilmet egy, szennyvízgyűjtő tartályokat gyártó cég készíttette, feltehetőleg a Lukomski hangját tartalmazó korábbi felvételek alapján.
Az így létrehozott alámondáshoz nem kérték Lukomski hozzájárulását, nem fizettek neki a szerzői jogaiért, nem is tájékoztatták őt a reklámfilm elkészítéséről.
"Ők nem érzik, hogy a hang akármilyen módon az emberi identitás része lenne, és azt hiszik, hogy bármit megtehetnek vele" - nyilatkozott Lukomski a Polsat Newsnak.
- Az emberi hang "különleges védelem alatt áll", biometrikus jellemzőnek számít, akárcsak az arckép
- fogalmazott a Polsat Newsnak Joanna Swiebocka-Wiek, a krakkói Jagelló Egyetem mesterséges intelligencia szakának vezetője.
Az érintett cég úgy látja, hogy nem követett el jogsértést, a reklámfilmben felhasznált hang szerinte a mesterséges intelligenciáé, és nem Lukomskié.
Az onet.pl lengyel hírportál Lukomski ügyvédjét idézi, aki szerint az előadóművész hangját nemcsak az őt ismerő emberek azonosították a filmben, hanem az átvételt a mesterséges intelligencia felhasználásával is megerősítették.
Kiemelt kép: illusztráció/AI/Freepik
