|
|
|
Ha majd újra vágyom élni
Világra hozom magam
Vezérel engem a semmi
Bennem minden messze van
Ez egy embertelen létforma
Hol nincs már ki fölém áll
A végletek lénye lettem
Uralkodom felettem
Már elfeledtem, hogy terhes lettem
Én a drogoktól, s a kéjtől
Megszabadultam végleg
A testem nevű fekélytől
Nincs személyem, nincsen lelkem
Célom s terveim
Nincs szőrzetem, nincsen bőröm
És nincsenek tetveim
Nincs gyenge pontom, nem tűnök ki
És nincs kisugárzásom
Nincsen múltam és nincs jövőm
Nem kell a síromat megásnom
Nem kell felelnem semmiért
Én egy senki vagyok pusztán
A létformám ősi örökléte
Béklyók nélkül, s tisztán
Már elfeledtem, hogy terhes lettem
A drogoktól, s a kéjtől
Megszabadultam végleg
A testem nevű fekélytől
Az én helyem a végtelen jelen
Hol a végzet burka véd meg
Ami a földhöz ragadt világhoz kötött
A Múlt Árnyéka végleg...
Sokféle búcsú van: elválunk szerelmektől, barátoktól, fontos mentoroktól és tanárainktól, van, hogy új utakra lépünk, más iskolák várnak bennünket. A ballagási időszak közeledtével a búcsú gondolata foglalkoztatta a Follow The Flow tagjait, akik a saját életükben is a legkülönfélébb módokon szembesültek az elengedés nehéz – és többnyire fájdalmas – feladatával.
Az így megszületett Ilyenek vagyunk mégsem vegytisztán szomorú dal
Tele van nosztalgiával, emlékezéssel és jövővárással is: mintha csak az osztálytablónkat nézegetve idéznénk fel, mennyit változtunk, mi mindent átéltünk az idők folyamán.
„Kint attól szép, hogy belül a kor” – rappeli Fura Csé, s rögtön a klip elején egyértelművé teszik: a jó tanárok az egész életünket jó irányba fordíthatják, s ezért pótolhatatlanok.
A FINAL.productions által készített fekete-fehér videóban számos személyes mozzanatot, utalást is felfedezhetnek a rajongók.
