Előadó: | Katona Klári |
---|---|
Album: | Most |
Megjelenés: | 2001 |
Hossz: | 5:09 |
Szövegírók: |
Katona Klári |
Katona Klári |
|
Kiadó: | Sony Music Entertainment Magyarország Kft. |
Stílus: | Pop |
Címkék: | Keressük! |
Volt…
Egyszer volt egy nem várt érkezés, egyszer csak kérték
Bár, erre nézve nincsen semmi tény
Nem kérték szebben még
Imákat suttogott a szél és veled válaszolt az ég,
így indultál útnak.
Volt, egyszer volt egy nem várt ébredés,
egyszer csak történt
Bár erre nézve sincsen semmi tény
S te mást találtál, mint én.
Alig hogy többet értettél
és máris visszakért az ég
így indultál újra, és
Átlépted még és már küszöbét,
mi lentről nem látszik, míg
Alig van lényeges különbség,
mi fentről már látszik, már
Nem hallják, bárhogy is üzennéd,
mi lenn-fenn sem számít, már
feléd tart szinte ismerősként,
az idejét vesztett lét.
(Zene)
Van, az egyszer voltból másik ébredés,
ha nem is kéred,
Bár, erre nézve sincsen semmi tény,
Ne félj, nem képtelenség,
hirtelen minden összeér,
Színtiszta szándék lakhelyén
Hát hogy lenne vége? És…
Átlépted még és már küszöbét,
mi lentről nem látszik, még
alig van lényeges különbség,
mi fentről már látszik, már
nem hallják, bárhogy is üzennél,
mi lenn- fenn sem számít,
már feléd tart szinte ismerősként,
az idejét vesztett lét.
Egy nyitott könyv az életed
Most végre értheted,
Miért is tart az út már fölfelé, csak fölfelé?
És..
Átlépted még és már küszöbét,
mi lentről nem látszik, még
alig van lényeges különbség,
mi fentről már látszik, már
nem hallják, bárhogy is üzennél,
mi lenn- fenn sem számít,
már feléd tart szinte ismerősként,
az idejét vesztett lét.
S átlépted még és már küszöbét,
mi lentről nem látszik, még
alig van lényeges különbség,
mi fentről már látszik, már
nem hallják, bárhogy is üzennél,
mi lenn- fenn sem számít,
már feléd tart szinte ismerősként,
az idejét vesztett lét.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park