|
|
|
| Előadó: | Vámpírok bálja (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Michael Kunze |
|
Jim Steinman |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
(Reggel, a fogadó előtt. Kilép Abronsius.)
(Abronsius):
De kár, hogy máris távozott…
Ez az úr, vagy mi… Ki volt ez?
(Chagal):
Egy kripli!
(Abronsius):
Mégis félnek tőle mind,
s e tény kíváncsivá tesz!
Ténytől tényig;
ez visz az igazságig!
Mért rettegnek így? Kitől, s miért?
S ilyen furcsa lényt ki küld, s honnét?
S ma éjjel melyiktek vert fejbe;
a komisz, ki majdhogynem meglékelt?!
Engem nem térít el senki,
csak az igazság, mi izgat!
Tudnom kell, hogy mi és mennyi;
csakis az számít, mi egzakt!
Mi a lényeg?
A logikát kell hogy értsed!
Az én eszem sosem téved,
engem nem csap be a látszat;
hol az összefüggés mélyebb,
kell, hogy mögéje is lássak!
Mert a lényeg az, amit értek!
A tudásszomjam űz és hajt,
míg nem marad több kétség!
Én nem tűrök meg titkokat,
és válasz nélkül kérdést!
Mit, mikor, ki és miért, és hol?
Mit, mikor, ki és miért, és hol?
(Magda, Chagal, Rebecca):
Jobb lesz a nap,
hogyha dalolva kezdjük el.
Gondtalan lélekkel,
könnyebben létezel.
Vágjunk a sutba ma
gyötrődést, féltést,
maga is hagyja a
sok buta kérdést!
(Abronsius):
Ha ösztönöm titkot jelez,
mit rejtenek előlem,
az igazság győzelme lesz
a harcom vége, érzem!
A bölcsőben a kis macim,
hogy mit rejt - szétmetéltem,
és szétkaptam egy órát is,
hogy láthassam, hogy benn
ki kakukkol?
Jött Mikulás, jött nyuszika
de egyikük sem csapott be,
a suliban is rájöttem,
hogy minden tanár kerge!
És hogy hazug minden válaszuk
csak maszlagokkal etetnek,
és bújtam a sok könyvet
hogy megtudjak mindent e világról…
Az értelemben hiszek
hisz az minden gáton győzhet.
Sok professzor, ki semmibe vett
a végén majd csak nézhet!
Az érzelmeket gyűlölöm,
hát senki ne is próbálkozzon.
(Az) igazság nyomán kell járom,
életem már csakis erről szól!
Az én eszem sosem téved,
engem nem csap be a látszat;
hol az összefüggés mélyebb,
kell, hogy még mélyebbre lássak!
Feltárom a tények láncát,
hogy az indíték is látsszon,
ki az emberi kultúrát és a tudást őrzi,
jó ügyért harcol!
Hogy mi a lényeg,
Azt kell, hogy értsed,
csak a kultúráért, tudásért harcolj!
(Magda, Chagal, Rebecca, Alfred):
Ő a kultúráért, tudásért harcol!
(egyidőben)
(Mind):
Ő a kultúráért, tudásért harcol!
Ő így harcol!
(Abronsius):
Hát így harcolj!
(Abronsius):
Hol libát kopasztanak tepertő lesz majd,
Hol jégcsapok lógnak ott nem terem zöldbab.
Hol éjjel nagy zajban ott senki sem alhat
Hol szolgálsz látsz púppal, ott lenni kell grófnak.
Úgy várjon a Nobel-díj
A púpos őt szolgálja!
Mért is nem követtük őt a megoldás, ott várhat.
Ténytől tényig ez visz az igazságig.
Ki és mi, mi célból, mikor volt, s vajon hol?
Az én eszem sosem téved,
engem nem csap be a látszat,
hol az összefüggés mélyebb kell,
hogy mélyebbre is lássak.
Kösd össze tények láncát,
hogy az indíték is látsszon.
Ki az emberi kultúrát, és a tudást őrzi,
jó ügyért harcol.
Mi a lényeg azt kell, hogy értsed,
a kultúráért tudásért harcolj.
Mi a lényeg azt kell, hogy értsed,
a kultúráért tudásért harcolj.
Hát így harcolj!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
