|
|
|
| Előadó: | Vámpírok bálja (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Michael Kunze |
|
Jim Steinman |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
(Reggel, a fogadó előtt. Kilép Abronsius.)
(Abronsius):
De kár, hogy máris távozott…
Ez az úr, vagy mi… Ki volt ez?
(Chagal):
Egy kripli!
(Abronsius):
Mégis félnek tőle mind,
s e tény kíváncsivá tesz!
Ténytől tényig;
ez visz az igazságig!
Mért rettegnek így? Kitől, s miért?
S ilyen furcsa lényt ki küld, s honnét?
S ma éjjel melyiktek vert fejbe;
a komisz, ki majdhogynem meglékelt?!
Engem nem térít el senki,
csak az igazság, mi izgat!
Tudnom kell, hogy mi és mennyi;
csakis az számít, mi egzakt!
Mi a lényeg?
A logikát kell hogy értsed!
Az én eszem sosem téved,
engem nem csap be a látszat;
hol az összefüggés mélyebb,
kell, hogy mögéje is lássak!
Mert a lényeg az, amit értek!
A tudásszomjam űz és hajt,
míg nem marad több kétség!
Én nem tűrök meg titkokat,
és válasz nélkül kérdést!
Mit, mikor, ki és miért, és hol?
Mit, mikor, ki és miért, és hol?
(Magda, Chagal, Rebecca):
Jobb lesz a nap,
hogyha dalolva kezdjük el.
Gondtalan lélekkel,
könnyebben létezel.
Vágjunk a sutba ma
gyötrődést, féltést,
maga is hagyja a
sok buta kérdést!
(Abronsius):
Ha ösztönöm titkot jelez,
mit rejtenek előlem,
az igazság győzelme lesz
a harcom vége, érzem!
A bölcsőben a kis macim,
hogy mit rejt - szétmetéltem,
és szétkaptam egy órát is,
hogy láthassam, hogy benn
ki kakukkol?
Jött Mikulás, jött nyuszika
de egyikük sem csapott be,
a suliban is rájöttem,
hogy minden tanár kerge!
És hogy hazug minden válaszuk
csak maszlagokkal etetnek,
és bújtam a sok könyvet
hogy megtudjak mindent e világról…
Az értelemben hiszek
hisz az minden gáton győzhet.
Sok professzor, ki semmibe vett
a végén majd csak nézhet!
Az érzelmeket gyűlölöm,
hát senki ne is próbálkozzon.
(Az) igazság nyomán kell járom,
életem már csakis erről szól!
Az én eszem sosem téved,
engem nem csap be a látszat;
hol az összefüggés mélyebb,
kell, hogy még mélyebbre lássak!
Feltárom a tények láncát,
hogy az indíték is látsszon,
ki az emberi kultúrát és a tudást őrzi,
jó ügyért harcol!
Hogy mi a lényeg,
Azt kell, hogy értsed,
csak a kultúráért, tudásért harcolj!
(Magda, Chagal, Rebecca, Alfred):
Ő a kultúráért, tudásért harcol!
(egyidőben)
(Mind):
Ő a kultúráért, tudásért harcol!
Ő így harcol!
(Abronsius):
Hát így harcolj!
(Abronsius):
Hol libát kopasztanak tepertő lesz majd,
Hol jégcsapok lógnak ott nem terem zöldbab.
Hol éjjel nagy zajban ott senki sem alhat
Hol szolgálsz látsz púppal, ott lenni kell grófnak.
Úgy várjon a Nobel-díj
A púpos őt szolgálja!
Mért is nem követtük őt a megoldás, ott várhat.
Ténytől tényig ez visz az igazságig.
Ki és mi, mi célból, mikor volt, s vajon hol?
Az én eszem sosem téved,
engem nem csap be a látszat,
hol az összefüggés mélyebb kell,
hogy mélyebbre is lássak.
Kösd össze tények láncát,
hogy az indíték is látsszon.
Ki az emberi kultúrát, és a tudást őrzi,
jó ügyért harcol.
Mi a lényeg azt kell, hogy értsed,
a kultúráért tudásért harcolj.
Mi a lényeg azt kell, hogy értsed,
a kultúráért tudásért harcolj.
Hát így harcolj!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
