|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Somogyi Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. versszak (Őzi)
Temesd a múltat Őzi! Megtenném ha tudnám!
Minden apró érzésem feltárnám Neked talán
Ha meghallgatnál, és netán belém is látnál
Örülnék szívemből, ez több nekem a vártnál
Melletted megfértem, nem féltem, de már nem értem
Nem értelek már meg, pedig mindent szépen kértem
Szavad adtad egy tettre, amit többet el nem követsz
Ez mégis megtörtént! Nem tudom ezután kit szeretsz!
Ne fájjon Őzi, amire nincs orvosság
Könnyű ezt mondani, miközben a fájdalom szét rág
Nem tudom mire volt jó, tudom azt is hogy Te tudod
Tagadod, de én voltam kivel megosztottad bánatod
Majd bánhatod, bennem leltél valamire
Zuhanok álmomban! Kapaszkodnék! De kérdem mibe?
Most keresem a támaszt, mert a sok teher lefáraszt
Én nem kérek már többet, csak egyetlen egy választ
Refrén
Mióta elhagytál azóta szívem szál
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!
A pillanat hevében, hullanak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések
2. versszak (Horus)
Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod a szélben,
Tudom, szeretsz még, ezt itt bent érzem,
A hold perzselő tűzében a csillagokat nézem,
A bánatom tükröződik egy régi képen.
Egy fájó sebhely, csúfítja arcomat,
Sohasem nem múlik el, örökre itt marad.
Lángoló mezőkön, elhagyatott utcákon,
Csak te jársz a fejemben, mindig azt látom,
Mással élvezed életed perceit,
Én meg lógok a semmiben egyszer ott egyszer itt.
Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd,
Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít,
Tudom, mikor szívek szállnak az égben,
Minden rossz eltűnik a semmiségben,
De létezik pillanat, mikor minden nyomasztó,
Ilyenkor ordítom, fáj még a szó.
Refrén
Mióta elhagytál azóta szívem szál
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!
A pillanat hevében, hullanak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések
3. versszak (Őzi, Horus)
Nyomot hagyott emléked, temetnék hogyha léphetnék
Megfolytja torkom, esküszöm jobb lenne ha felednék
Én is szeretnék, ha előre látnám hogy nem szenvednék
És átérezhetném, mindazt amit Tőled kaphatnék
Tudom csúnyán cselekedtem, pár barátba kést döftem
Belátom mostmár én is, amit egykor Veled tettem
Az összes szépet elviszem, hol minden feledésbe merül
Így talán jobb lesz, és testem új álomba szenderül
Látod egy összetört lélek, egy meggyötört szív,
Pár kósza dallam, pár szomorkás rím,
A fájdalom tükröződik, minden egyes sorban,
Kínoz a tudat, tudom egyszer én is boldog voltam.
Vége már a szépnek, vége minden jónak, vége már,
A barátságos szónak, Búcsút intek, jön a holnap,
Félek az érzéstől, nem hiányzik többé,
Nem hagyja el számat, örökkön örökké.
Refrén
Mióta elhagytál azóta szívem szál
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!
A pillanat hevében, hullanak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések
Mióta elhagytál azóta szívem szál
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!
A pillanat hevében, hullanak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések
Mióta elhagytál azóta szívem szál
Célba nem talál, csak várva vár,
Fáj még a szó, mit egykor mondtál
Hogy szeretsz! De mégis elhagytál!
A pillanat hevében, hullanak a könnyeim
Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim.
Fájnak a szavak, fájnak a tettek
Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések
Víg Mihály zeneszerző is méltatta az írót
Krasznahorkai László magyar írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Krasznahorkai László az apokaliptikus terror közepette erősíti a művészet erejét
A szerzőnek a díjat látnoki erejű életművéért ítélték oda, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét - mondta el Mats Malm, a Svéd Akadémia titkára, aki beszámolt arról is, hogy a bejelentés előtt sikerült telefonon elérnie az éppen Frankfurtban tartózkodó Krasznahorkai Lászlót.
Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig nyúló, az abszurdizmus és a groteszk túlzás által jellemzett közép-európai hagyomány nagyszerű epikus írója. De több is rejlik benne: keleti hatások is megmutatkoznak műveiben, amelyek hangvétele szemlélődőbb, finoman hangolt - méltatta közleményében a Svéd Akadémia.
388 millió forintnyi összeg jár a Nobel-díjjal
A 71 éves magyar író a díjjal 11 millió svéd koronát (388 millió forintnyi összeget) kap. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át.
A Trabant alapítója, a Balaton zenekar frontembere szerint hosszú lenne felsorolni, mi mindentől különleges Krasznahorkai művészete, de fontos kiemelni, hogy
- Teljesen új stílust talált ki, teljesen egyéni a látásmód, ahogy a világot szemléli, mindehhez társul egy ezzel adekvát nyelvi szerkezet, egy félreismerhetetlen saját stílus.- fogalmazott a 24.hu megkeresésére Víg Mihály, a Tarr Béla-rendezte Sátántangó főszereplője, valamint több Krasznahorkai-mű filmes adaptációjának zeneszerzője.
Magyar vagy magyar származású Nobel-díjasok közül irodalmi Nobel-díjat 2002-ben Kertész Imre vehetett át korábban.
Kiemelt kép: Krasznahorkai László kapja idén az irodalmi Nobel-díjat
Budapest, 2025. október 9. Krasznahorkai László magyar írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely 2025. október 9-én Stockholmban jelentette be döntését. A felvétel 2017. március 22. készült Budapesten
Fotó: MTI/Marjai János
