|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Rendezői változat |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 4:07 |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) Kőházy Ferenc Sági Zoltán |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Engem arra tanított az anyám és az apám
hogy "igen" és "nem" van, nincs az hogy "talán"
nincs az hogy "lehet" nincs úgy hogy "esetleg"
valami lesz... utálnak vagy szeretnek
sokadik himnusz, Wherdee bítre
a lépcsőház köpött ki engem a streetre
üres a zsebem de mosoly a számon
a sok mocsok között én a jót is látom
angyali sziruett, tavaszi illatok
egyszer egy szép napon, mindent itt hagyok
Feri majd elhúz, veled vagy nélküled
de addig party lesz, emmó készülhet
kezek az égbe, könny a szemembe
itt vagyunk együtt, mondd jobb hogy lehetne?
nekem ez elég, több nem is kéne
csak oda váltottam jegyet az égbe
refrén
Néha ennyi kell, néha ez is több
mint a nyakamba látnád az ezüstöt
néha ez is több, néha ennyi kell
minek méter? elég egy centivel
Nem láttalak régóta, remélem jól vagy
úgy élek mint régen, nem izgat a holnap
fáj de nevetek, nevetnem kell
mert egy idő után kevés a segg és a mell
láttam lányokat, láttam fickókat
késsel a szívükben messzire iszkoltak
hiába kiáltasz, inkább súgd nekem
ne higyj másnak mert rossz út a félelem
itt a két kezem, emelem az égbe
ha máshova nem is de hozzám még nézz be
Ferike itt van még, csúnya de őszinte
szívében az összes pillanat őrizve
tavak dallama, hegyek árnyéka
amíg vér az eremben én várnék a lányra
akinek szemében, lepereg életem
és én nyugodtan nézhetem...
refrén 2x
Eső a betonra, könny az arcomon
emlékem örökre szívedbe karcolom
egyszerű elmélet, Isten az alapja
lepattan róla a galaxis haragja
4. emelet, a világ közepén
ahol csak te meg én...a plafonnal szemben
csak néztem csendben...
csak szerettelek mindig csendben...
refr 4x
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
