|
|
|
| Előadó: | Vámpírok bálja (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Michael Kunze |
|
Jim Steinman |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
(Sarah):
Megtegyem e hát
Talán mindez bolondság
De mégis mindig erről álmodtam már rég
Vérpiros csizmák
Miért ne húzhatnám fel őket
Nincs oly sok időm,
hogy ezt is elszalasszam még
Holnap jó kislány leszek,
Ma éjjel még nem,
Holnap alszom majd,
Had legyek ma fenn,
Most hagy vigyen a vágy, a boldogság után,
Szomjazom a táncra, a fényre, a báli zenére,
két erős kar ha az égig emelne…
Úgy szállnék tán úgy,
mint angyal szárny száz felhőn túl
Úgy szállnék én úgy,
mint fény szárnyal, mit nem köt súly
(Krolock):
Tedd, amit a szíved diktál,
és már ne firtasd hogy bánnád-e holnap
(Sarah):
Egész lényed add, oly nagy a kísértés
Ha elpusztít is
Védekezni, hogy tudnék, hisz ő fog győzni!
(Együtt):
Vágyunk erősebb, ha feltámad, még nálunk is,
Bárkit legyőzhet,oly könnyen győzött rajtunk is,
a világ nyomán visz bárhová.
(Magda):
Hogyha elszédít egy dal,
és a vágy is táncba hív,
ha egy szív se lát, se hall,
ott csak egy fohász segít.
(Többiekkel):
Óvj meg minket jó Urunk, minden rossz csábítástól,
ne hagyd hát, hogy halhassuk, ha a romlás hangja szól.
Szabadíts meg jó Urunk, minden bűnös vágyunktól,
Ne hagyj minket elbuknunk, ott ahol támasz nincs sehol.
Uram jöjj, hogy megbocsáss, minden bűnös sóvárgást,
sose zülljünk állattá, jöjj s a sátánt űzd el hát.
Irts ki minden szenvedélyt ,mi a szívünk mérgezné!
Uram ne adj felmentést,ha a vágy tesz őrültté!
Lelkünk zárját kulcsra zárd, ha a kívánás kísért
Kemény kézzel sújts le ránk, büntess minden bűnünkért!
Azt ki mindig többre vágy, minden szép jutalmadnál,
Gyöngítsd el a fajtáját! Adj erőt a jónak már!
(Sarah-közben):
Vágyam erősebb,ha feltámad,
még nálam is,bárkit legyőzhet,
oly könnyen győzött rajtam is.
(Sarah és Krolock):
Vágyunk erősebb,ha feltámad még nálunk is,
bárkit legyőzhet, oly könnyen győzött rajtunk is.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
