|
|
|
| Előadó: | Suhancos |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) Szabó Balázs Kőházy Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Balázs:
Feljött a nap égre, alattam van éppen
Égeti a sarkam, köszöntem vagy csak akartam
Mondani jó napot, megemelt kalapom
Alatta szép nagyon, ezernyi fűszál ragyog
Én vagyok a harmat és a föld alatta
Ide rejtettelek, szeretlek vagy csak akartam
FankaDeli:
Úgy tegyetek sírba, hogy nevettem sírva
hogy táncoltam néha - a parkett alig bírta
igen itt a Fanka, igen itt a Balázs
lépcsőházi varázs, pusztabéli monda
hegyekkel szemben, messze a tenger
fáj ami fájhat, ettől ember az ember
utcákon végig, házaknál feljebb
engedtél s jöttem, megyek egyre beljebb
úgy emlékszem, szerettem vagy csak akartam
pálinka segített, magam össze kapartam
estéről estére az alkony feléleszt
bármennyit adhatnál, nekem elég ez
egy csepp is bőség, egy csók is csoda
pincémből, parancsolj, Ferenc úr bora
suhancos történet: üzenetrögzítő
gatyánkba' turkálva, nem pedig közpénzből
alföldi reppgyerek tetétleni prímással
bableves asztalon, együtt, mert nincs mással
apró korona, korong és lejátszó
kiválsz vagy maradsz és úgy leszel kiváló
szerelem s barátság butuska céljaink
mi voltunk s apáink nem lesznek fiaink
kereszt a pusztában, síromra árnyékot
mosolyod hajt engem, nem pedig ágyékod
Balázs:
Feljött a nap égre, alattam van éppen
Égeti a sarkam, köszöntem vagy csak akartam
Mondani jó napot, megemelt kalapom
Alatta szép nagyon, ezernyi fűszál ragyog
Én vagyok a harmat, és a föld alatta
Ide rejtettelek, szeretlek vagy csak akartam
FankaDeli:
Indulj el egy úton, én is egy másikon
Hol egymást találjuk, egymásnak se szóljunk
Aki minket meglát, mit fog az gondolni?
Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk
Idegenek vagyunk, szeretetet adunk
Ahol összegyűlünk, ketten szeretkezünk
(Sinkó László bejátszás 1)
Balázs:
Feljött a nap égre, alattam van éppen
Égeti a sarkam, köszöntem vagy csak akartam
Mondani jó napot, megemelt kalapom
Alatta szép nagyon, ezernyi fűszál ragyog
Én vagyok a harmat, és a föld alatta
Ide rejtettelek, szeretlek vagy csak akartam
(bejátszás 2)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
