|
|
|
|
|
Refrén:
Hibáztam sokat és nem tudom mi az oka
Tompa aggyal írok mert marasztal a szoba
Miben úgy gondoltam jó mit fájó szívvel tettem
Nem gondoltam, hogy egykoron könnyeim eresztem
Cseppennek mint az ereszben az eső martaléka
Amit érzek rossz tettem rejtett tartaléka
Fáj, hogy eldobva fekszem és fáj. Hogy
Miért hagytam azt a lányt ott?
Miért hagytam azt a lányt ott?
Önfejű tettek fájdalommal emlékszem
Kéz a kézben vallottam szerelmet és azt hittem
Hogy te leszel ki elhagy holott én voltam a balga
Jobbra voltál te nem tudom miért mentem el balra
Miért hagytam hogy elszakadjunk te menj és én is
Másfele jártam szerettelek és mégis
Azt hittem te nem ezért mást öleltem
Nem tudtam hogy az én képem volt akkor a szívedben
És rám gondoltál este ahogy én is most ezt teszem
Emléked, a mosolyod, a csókod nem eresztem
Fogd meg a kezem és ne hagyd hogy sírjak
Hogy fájjon, hogy szenvedjek, hogy sorokat írjak
Arról hogy milyen volt és mit érzek ha tudod ezt hallgatni
Én elfogadom nem szeretsz nem is foglak zargatni
De mégis megkérlek ne kelljen rád várnom
Most törött szívvel élek és jaj de nagyon bánom.
Refrén:
Hibáztam sokat és nem tudom mi az oka
Tompa aggyal írok mert marasztal a szoba
Miben úgy gondoltam jó mit fájó szívvel tettem
Nem gondoltam, hogy egykoron könnyeim eresztem
Cseppennek mint az ereszben az eső martaléka
Amit érzek rossz tettem rejtett tartaléka
Fáj, hogy eldobva fekszem és fáj. Hogy
Miért hagytam azt a lányt ott?
Miért hagytam azt a lányr ott?
Tudom tiltott út, tudom messze van még tőlem
Újra foghassam a kezed megint szeretném de ő nem
Érzi a varázst amit én oltottam számmal
Egy másik lány ölében új arccal másik lábbal
Sétáltam a parton hova érzelmek vetődtek
Olykor nevettem veled most a sírás kerülget
Nélküled messze a tenger és üres szó a pardon
Saját kezem fogom mivel a tiéd már nem tartom
Nem hagyom hogy hasson hangod mindig hallom
Dalom mindig dúdolom neked szólt az album.
Fejem párnára hajtom és nevedet kimondom
Melyet karomba véstem egykor lelkemet kiontom
Virágsziromból téptelek és árnyékból rajzollak
Egy cél maradsz örökre amit előlem hajszolnak
Érted egy dal szól érted bármeddig elfutok
Egy csillagkép maradsz tőled bármit megtudok.
Refrén:
Hibáztam sokat és nem tudom mi az oka
Tompa aggyal írok mert marasztal a szoba
Miben úgy gondoltam jó mit fájó szívvel tettem
Nem gondoltam, hogy egykoron könnyeim eresztem
Cseppennek mint az ereszben az eső martaléka
Amit érzek rossz tettem rejtett tartaléka
Fáj, hogy eldobva fekszem és fáj. Hogy
Miért hagytam azt a lányt ott?
Miért hagytam azt a lányt ott?
Hiányzik az íz és hiányzik illat
Hiányzol te is reggel mikor a nap pirkad
Hogyha nélküled fekszem reggel üres minden szó
Életem unalmas már nem olyan változó
Szánalmas sorok melyek ajkamon kicsúsznak
Hangos szavak szóltak mikor rosszak élre szúrtak
Nem bántottál én mégis szerettél és én is
Elmúlt a nyár és elmúlik a tél is
Elfoszlik a kép is életlen a kés is
Egy szerelem egy álomban ez boldogító tézis
Te vártál volna rám én csak ott álltam bután
De jött lány lány után bár a szerelem tud ám
Rossz is és szép is egyformán lenni
Most levelemet írom hát mit tudnék még tenni
Hogy tudnám még kérni hogy fogd meg a kezem
Ha újra azt mondod hogy nem akkor szerelmem leteszem.
Refrén:
Hibáztam sokat és nem tudom mi az oka
Tompa aggyal írok mert marasztal a szoba
Miben úgy gondoltam jó mit fájó szívvel tettem
Nem gondoltam, hogy egykoron könnyeim eresztem
Csepp benned mint az ereszben az eső martaléka
Amit érzek rossz tettem rejtett tartaléka
Fáj, hogy eldobva fekszem és fáj. Hogy
Miért hagytam azt a lányt ott?
Miért hagytam azt a lány ott?
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
