|
|
|
| Előadó: | SensuS |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Támcsu Gergely Magyar Gábor Aranyos Zoltán Répási Renátó |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Halk dal hallik a sötét éjszakán
Tábortűznél dalolgat egy szép magyar huszár
Dalolgat halkan, messze száll a hang
Útja nehéz, véres, de dicső és magyar
Sebektől görcsös már a két keze
Rabláncot nem visel sosem a szíve
Bátran, a csatában első sorban volt
De dicső bajtárs mellett rásóhajt a hold
Pipáját a szájához bőszen emeli
Szippant egyet halkan és tovább énekli:
Ref.:
Ó, magyar Isten, mutatsd meg az utat
Mondd el nekem, hol talál a holnap
Hol talál a holnap és hol van az én hazám?
Mondd merre menjek, a szabadság útján
Dörren az ágyú és csattan a kard
Véres áradatban győztes csata
Vitéz lovas vágtat át a harcmezőn
Ellenség hullik nyomában mindenütt
Felvillant már a fényes napsugár
Ébred a tábor a hosszú éj után
Szépen halkan a dal tovább száll
De golyó süvít át a foszló éjszakán
Szépen halkan a dal tovább száll
De golyó süvít át a foszló éjszakán
Ref.:
Ó, magyar Isten, mutatsd meg az utat
Mondd el nekem, hol talál a holnap
Hol talál a holnap és hol van az én hazám?
Mondd merre menjek, a szabadság útján
A vitéz holtan hullik a tűz mellé a porba
Kiesik kezéből pipájának rúdja
Átáramlik rajta a halál véres kardja
És tovább él a dalban a vitéz legendája
Átáramlik rajta a halál véres kardja
És tovább él a dalban a vitéz legendája
Ref.:
Ó, magyar Isten, mutatsd meg az utat
Mondd el nekem, hol talál a holnap
Hol talál a holnap és hol van az én hazám
Mondd merre menjek, a szabadság útján
Ó magyar Isten, hol van az én hazám
Mondd el nekem, ki vigyáz majd rám
Ki vigyáz rám és mit teszel értem
Ha nincs segítségem, hagyj végre élnem
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
