|
|
|
| Előadó: | Topó Neurock Társulat |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fodor András |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Járok értelmetlen utakon folyosókon,
lengnek mellem körül a szárnyasajtók ideges kései.
Gázolok csatakos romtemetőkön,
fénycsöves búgó szállodák molyhos szőnyegein,
és mindenütt a dolgok múmiái,
a tárgyakká formált anyag hideg fondorlata.
Milyen világ is ez, amelyben nem tudok semmit megszólítani,
csak neveket, csak szavakat tudok:
ez itt a híd, a kút, a kőszobor,
a nikkelrúd, a réz, a keramit,
de hol a kép, a látomás,
amellyel olykor magamhoz édesgettem őket?
Esténként mindíg kiszököm az útra,
talán ha egyszer eltévednék a cella udvarán!
Nézem az ólomég alatt vonuló villanybetűket,
hátha onnét úszik felém a jeladás.
Ácsorgok hosszan üzletek fénykockái előtt,
megkeresem a templomok fakó hombárait,
hallgatózom nagytermek ajtajában,
bérházak sírboltjai közt,
és nem tudom becézni,
csak a részvét csak az önkínzó fájdalom
keresi, nézi újra a gazdátlanná bénult tereket,
a gémberedve alvó autók pléhnyájait,
a higanyfényben ázó pavilonok kék akváriumát.
Megdermedek ha nincs kiért legyek.
Engedjetek a tárgyak börtönéből!
Lám csak a vizen túl a szigeten,
tábort ütött, parázslik,
gyöngyök tüzében tündököl a vásár,
Aatta ott zsibong az elevenek árja.
Hadd vessem bele én is magamat,
hadd ringjak benne bukdosva, forogva,
a sodródás csiklandó mámorában,
szagok, zajok tajtékán hömpölyögve,
és padok, bódék, oszlopok.
hűs csillámfalak partjába ütődve,
neonok, fémek éles ostromában
hadd érezzem, hogy én vagyok erősebb,
lesz menedék,
Még énmiattam vannak mind a dolgok.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
