|
|
|
Könnycsepp csordul végig az arcomon
fájdalom gyötör minden alkonyon.
Vártam, hogy mondj egy kedves szót,
de minden csak a hazugságról szólt!
Félek, hogy többé nem leszel,
átvernek és te mindent elhiszel.
Elmentél és semmi nem maradt,
kívánom tüzes csókodat.
Refr:
Kísért a múlt úgy fáj a szó,
minden érzés oly múlandó.
Rád gondolok minden éjjelen,
hozzád szólít a végtelen.
Kísért a múlt, még hallom hangodat,
szétszakít engem egy gondolat.
Minden mi jó, egyszer véget ér,
ébredj fel és küzdj az álmodért!
Halkan fúj a langyos nyári szél,
eltelt egy év mióta elmentél.
Azt hittem minden szívből szólt,
de látom neked csak egy játék volt.
Nem hittem, hogy ilyen vége lesz,
átvertél és ez az érzés tönkre tesz.
Hányzol, még most is fáj nagyon,
hogy elmentél egy borús hajnalon.
Refr:
Kísért a múlt úgy fáj a szó,
minden érzés oly múlandó.
Rád gondolok minden éjjelen,
hozzád szólít a végtelen.
Kísért a múlt, még hallom hangodat,
szétszakít engem egy gondolat.
Minden mi jó, egyszer véget ér,
ébredj fel és küzdj az álmodért!
