|
|
|
Vasárnap reggel, zúgó fejjel indulok haza
És nem értem miért volt hozzám megint rideg az éjszaka
Jól indult az este, a klubban forró a hangulat
Mégis elmúlt, és nem volt, aki mellettem maradt
A kocsma füstje átölel de marja a szemem
A félhomályban a körülöttem ülők arcát fürkészem
A tekintetem néha magához vonzza egy lány
Mégis továbbállok, mert tudom, úgysem lesz semmi már
Refrén:
Üres ágyamban nyugtalan az álmom
Néhány sörrel osztom meg magányom
Titkolom, nehogy rájöjjetek,
Ha egyedül ébredek, én mindig bal lábbal kelek
Járom a sivár utcákat, élem szürke életem
Ugyanaz a rutin minden nap, mikor elkap a gépezet
Csak az bánt, mikor kéz a kézben látom a párokat
Miért van, hogy a páros világból kilóg egy páratlan?
Refrén
Üres ágyamban nyugtalan az álmom
Alkohollal kezelem magányom
Titkolom, nehogy rájöjjetek,
Ha egyedül ébredek, én mindig bal lábbal kelek
