Előadó: | Veni-Styx |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Süveg Mátyás Süveg Mátyás |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
nekem így jó
én nem akarok semmit, semmit s ez nem is bánt
csak énekelni valami valami mást
ma reggel is új szél fújt
a tegnapi por csak egy állomás
ha keveset nyeltem nem a szél hibás
azt hiszem, akkor élünk
hogyha átkozott távoli gyűlölt földre nem
hullik vérünk
ref.
keresem a szót milyen boldogan élek
az asztalon állnak a gyönyörű képek
csak állnak és várnak, de nem beszélnek
lesznek-e újak és ennyire szépek
keresem a szót milyen boldogan élek
az asztalon állnak a gyönyörű képek
csak állnak és várnak, de nem beszélnek
talán a tudják a szót
hogy milyen boldogan élek
legyen egy élő dal
ez nem csoda minden csak élni akar
könnyű a ketrecben lenni lenni
hiszen az az a baj
egyszer valaki mesélt életekről
fényről és boldog belső létről
unta, hogy szélnek nyitott ajtó
hulló vér meg egy aranykorsó
nekem ez így jó
nekem ez így jó
ref.
úgy vártam a pecet
hogy tudjam, merre menjek
mostmár látom, de nem megy
egyedül nem megy
enyém volt az élet
mindig láttam a jót
most egy vak tükörbe nézek
és csak keresem...
ref.
keresem a szót milyen boldogan élek
az asztalon állnak a gyönyörű képek
csak állnak és várnak, de nem beszélnek
lesznek-e újak és ennyire szépek
keresem a szót milyen boldogan élek
az asztalon állnak a gyönyörű képek
csak állnak és várnak, de nem beszélnek
átölelsz, fázom és senkim sincsen
az a mégsem perc
ez nem az a perc
amiért születtem
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park