|
|
|
Telnek a percek halkan, némán
Lebeg a lelkem az álmok útján
Remegni látom a Holdnak fényét
Mennyire más most, mennyire békés
A valóság már távol tőlem
Szerte foszlik a sűrű ködben
És újra éled a régi érzés
Öröm, bánat és oly sok kérdés
Messze még a hajnali fény
Távol mindentől, hangos élettől
Bármit mondhatsz, itt nem szólnak rád
Lelked szárnyalhat, bárhová eljuthat
Messze szállhat a kék égen át
Láncod eldobtad s minden fájdalmad
Vágyak, emlékek törnek most rád
Csendben kérlelnek, fel kell ébredned
Hogy őrizd álmod és valóra váltsd
Nem szabad, nem szabad elfeledni
Ki vagy te, s miért születtél
Nem lehet a célod eltemetni
Szabad légy
Életed élheted porban, élheted eltiporva
Szív és hit nélkül, mint egy gép
De álmaid akkor is lesznek
Elvesznek, nem engednek
Lelkük szépsége, benned él
Válaszd hát a fényt
