|
|
|
| Előadó: | Vámpírok bálja (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Kunze Michael Steinman James Richard |
|
Michael Kunze |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
Végre hát leszállt az éj.
A Hold is elbújt, borzad, tőlem fél.
A sötétség tengerén nincs csalfa fénysugár.
Csak a csend és a múlt, az a sok kép, mely visszajár.
A búzaföld aranyban játszott már,
1617 csodás nyarán.
A fű hullámzott köröttünk,
éreztem a kezét, ahogy bőrömhöz ért.
Nem sejthette rólam, hogy elvesztem,
és én magam is azt hittem, még győzhetek.
Mégis akkor ott először történt meg,
meghalt amíg ölelt.
És mindig így volt ez,
hány élet lett két kezem közt semmivé?
Ó bárcsak tűz volnék, és elhamvadnék,
de lángra nem gyúl jég!
Szállnék fel a fénylő magasba,
de kőkoloncként húz le a mély.
Volnék egy angyal, lennék egy ördög bár,
de csak egy lidérc alak vagyok,
az ki nem kapja meg azt amit vár.
Csak egy perc, egy lélegzetnyi boldogság
lenne végre már enyém.
De örök szenvedés lett sorsom,
ez az éhség mely kísér.
A lelkész lánya áldozás után,
1730 bolond májusán,
vöröslő vérével írtam verset én
keble fehér márványán.
És a császár apródja a kastélynál,
ez 1813 ősze már,
hogy azt a fájó gyászt ott túléltem,
sosem bocsájtom meg!
Ez lett a végzetem!
hány élet kell, hogy éhem elteljék?
A világ száz rejtély, mind tudni vágytam,
de magam sem ismerem még!
Vágyom rá, hogy szabad lehessek,
érzem, hogy láncok ezre béklyóz.
Volnék egy égi szent, vagy tán egy gonosztevő...
de csak egy lidércalak vagyok,
csak egy szörnyeteg ki azt rombolja szét mindig mit szeret és félt.
Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd,
ez ad szenvednünk erőt.
Én csak jóllakni akartam,
de az éhség egyre nőtt.
Van ki büszke rá, hogy ember,
másnak pénz és hírnév kell.
Kit a művészet és a tudás vonz,
mást a kaland, hogy hős legyen.
Hisznek ezernyi más-más Istenben...
Az ég és a pokol, a bűn és az erény
mind jelkép, hogy megértsd, s vakon hidd a Szentírást...
Még sincs más erő, egy űz tovább,
ez a gyalázatos végtelen és felemésztő pusztító és kínzó,
el nem múló vágy...
Az eljövendő kornak én azt jósolom most hát,
Hogy a következő évezred hajnalán már, itt csak egy isten lesz,
És úgy hívják, az el nem múló vágy...
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
