|
|
|
| Előadó: | Vámpírok bálja (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Kunze Michael Steinman James Richard |
|
Michael Kunze |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
Végre hát leszállt az éj.
A Hold is elbújt, borzad, tőlem fél.
A sötétség tengerén nincs csalfa fénysugár.
Csak a csend és a múlt, az a sok kép, mely visszajár.
A búzaföld aranyban játszott már,
1617 csodás nyarán.
A fű hullámzott köröttünk,
éreztem a kezét, ahogy bőrömhöz ért.
Nem sejthette rólam, hogy elvesztem,
és én magam is azt hittem, még győzhetek.
Mégis akkor ott először történt meg,
meghalt amíg ölelt.
És mindig így volt ez,
hány élet lett két kezem közt semmivé?
Ó bárcsak tűz volnék, és elhamvadnék,
de lángra nem gyúl jég!
Szállnék fel a fénylő magasba,
de kőkoloncként húz le a mély.
Volnék egy angyal, lennék egy ördög bár,
de csak egy lidérc alak vagyok,
az ki nem kapja meg azt amit vár.
Csak egy perc, egy lélegzetnyi boldogság
lenne végre már enyém.
De örök szenvedés lett sorsom,
ez az éhség mely kísér.
A lelkész lánya áldozás után,
1730 bolond májusán,
vöröslő vérével írtam verset én
keble fehér márványán.
És a császár apródja a kastélynál,
ez 1813 ősze már,
hogy azt a fájó gyászt ott túléltem,
sosem bocsájtom meg!
Ez lett a végzetem!
hány élet kell, hogy éhem elteljék?
A világ száz rejtély, mind tudni vágytam,
de magam sem ismerem még!
Vágyom rá, hogy szabad lehessek,
érzem, hogy láncok ezre béklyóz.
Volnék egy égi szent, vagy tán egy gonosztevő...
de csak egy lidércalak vagyok,
csak egy szörnyeteg ki azt rombolja szét mindig mit szeret és félt.
Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd,
ez ad szenvednünk erőt.
Én csak jóllakni akartam,
de az éhség egyre nőtt.
Van ki büszke rá, hogy ember,
másnak pénz és hírnév kell.
Kit a művészet és a tudás vonz,
mást a kaland, hogy hős legyen.
Hisznek ezernyi más-más Istenben...
Az ég és a pokol, a bűn és az erény
mind jelkép, hogy megértsd, s vakon hidd a Szentírást...
Még sincs más erő, egy űz tovább,
ez a gyalázatos végtelen és felemésztő pusztító és kínzó,
el nem múló vágy...
Az eljövendő kornak én azt jósolom most hát,
Hogy a következő évezred hajnalán már, itt csak egy isten lesz,
És úgy hívják, az el nem múló vágy...
Tátrai Tibor – a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett, Artisjus Életmű- és EMeRTon-díjas, Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas, Érdemes művész – az elmúlt évek nagy sikerű godfater. zenekarát új, sokkal csinosabb köntösbe bújtatta.
Ugyanis a zenekar kemény magját nyújtó, többszörös életműdíjas és év dobosa, Artisjus-, Máté Péter-, Arany Dobverő-díjas Borlai Gergő, a Tibusz játékához méltó gitárvirtuóz Mike Gotthard és az ifjú basszusgitáros tehetség, Usztics Dani mellett női tagokkal bővült a banda. A már sok formációban, zenei műsorokban megmutatkozott, lehengerlő hangú és karizmatikus Hegedűs Bori a vokál szekcióból lép elő a főhős szerepébe. Billentyűkön Felszegi Dalmát hallhatjuk a jövőben, aki klasszikus zenei tanulmányait alapul véve a legváltozatosabb stílusokban és produkciókban ragadja magával a közönséget. Bótyik Borostyán és Kalocsa Lilla pedig háttérénekesnőkként támogatják a zenekar továbbra is nyári záporra emlékeztető, heves és energikus, mindent elsöprő friss repertoárját.
godfater.
Hegedűs Bori – ének
Tátrai Tibor – gitár
Mike Gotthard -gitár
Borlai Gergő – dob
Felszegi Dalma – billentyűs hangszerek
Usztics Dániel – bass
Bótyik Borostyán – vokál
Kalocsa Lilla - vokál
Fotó: godfater.
