|
|
|
| Előadó: | Zulu |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Eltemetem magam benned
meg kell, hogy engedd
legyél csendes, legyél hideg
Nem kell mást tenned
S ha a férgek lakomáznak
Csontjaimból előmásznak
Ne sirass, csak gondolj arra
Nemcsak én jutok e sorsra
Én szóltam, ne is álmodd
Hogy a végét elkerülnéd
S parttalan folyó mentén
Repdeshet majd az elméd
Életünk hosszú menetelés
A végén nincs semmilyen rés
Amin átbújhatnánk
És talán kijuthatnánk
Én is ezt az utat járom
Te se béklyózz meg engem
Megbabonázott a mélység
S nekem rabjává kell lennem
Akár a bogár a fényre
Dögszagra gyűl’ az ember
Pusztulás-ösztönöm szólít
Követem fátyolos szemmel
Ref:
Álomporral hintsd be arcom
S én majd végre csendben alszom
A mélyben a szemlélődő
Csak a csontokat látja
Tekintetét elfordítja
Amit látott, az nem bántja
Végzetösztön mélybe rántja
Ő is beáll a hosszú sorba
Álomporral hintsd be arcom
Ne lássam többé sorsom
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
