|
|
|
| Előadó: | Teurgia |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Mosdósi Szilárd Pintér Zoltán Molnár János Molnár János Gábor Somogyi ádám |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Felszínre tör bennem
A múlt ezernyi árnya,
Álmomban rúnákat véstem
Egy halott fára...
... alvadt vérem tette valóvá,
A harc mi velünk született
Vajon mikor ér véget?
S kiutat mi jelent?
Valhalla vajon vár-e minket?
Medreinkből kilép a tűz
Ezernyi emlék egy másik létről,
Az erdők mélyére űz
..táncolni réteken s az erdők mélyén,
Por testünk születésén
Térdre rogyva kitárt szívvel, vérmezők csendességével
És én megölelem ezt a kárhozott éjszakát,
Örök ágyam érzem vár reám... érzem vár reám...
De előttem kapuk nyílnak,
A köd befogadni vár
Ezernyi érzéssel,
Érzem, elmos az ár..
Néhány lépés a Pokol mélye,
Bennem él a fekete éj
500 éve valami történt,
És még most is bennem él
A folyó meséli történetét
Ott ahol az erdők egybe érnek
A legenda szerint itt kezdődött
Az, mi most bennünk újjá éled
Miért vágyom átok lenni?
Hogy a gyűlölet öleljen át?
Egy álom űz le a mélybe
Nem kerestem, mégis megtalált
A szenvedés árnyai körbe vettek
S ne kérdezd, hogy "miért?"
Hajt a végtelenbe egy őrült képzet
Az, mi most bennünk újjá éled
De előttem kapuk nyílnak,
A köd befogadni vár
Ezernyi érzéssel,
Érzem, elmos az ár..
In summum me exsurgunt
Vetustatis mille umbrarum,
Runas scalpsi somno
Quodam ligno mortuo.
..táncolni réteken s az erdők mélyén,
Por testünk születésén
Térdre rogyva kitárt szívvel, vérmezők csendességével
És én megölelem ezt a kárhozott éjszakát,
Örök ágyam érzem vár reám... érzem vár reám...
Felszínre tör bennem
A múlt ezernyi árnya,
Álmomban rúnákat véstem
Egy halott fára.
A tánc valóság volt, bennem él
Jöjj velem, s megérint a legsötétebb éj
Ha eltűnik minden, mi marad?
Ha elfojt mindent a tudat?
Felnézek az égre, friss vér hull reám.
A pusztulás könnyei hullnak
Nincs új hajnal a köd után
Még néhány lépés a Pokol mélye,
Már bennem él a fekete éj
500 éve valami történt,
S még most is bennem él.
Lehet, hogy mégsem ez a végzet?
Csak a téboly írta át?
Ennyi maradt a fekete éjből
Érzem, most már nincs tovább..
De előttem kapuk nyílnak,
A köd befogadni vár
Ezernyi érzéssel,
Érzem, elmos az ár...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
