|
|
|
Verse1.: Végtelen tavaszi álomként rád talált a fény,
de egyszer minden álom, így ez is véget ér.
Van százezer dolog, ami összeköt bennünket,
de ha el kell menned, hát rajta törd össze a szívemet.
Refr.:
Fogd meg a két kezem,
vár rád a végtelen,
szép álom volt mi kettőnkről szólt.
De el kellett menned és itt hagytál végleg,
nem maradt más csak a közös emlékek.
Fogd meg a két kezem,
vár rád a végtelen,
szép álom volt mi kettőnkről szólt.
De el kellett menned és itt hagytál végleg,
nem maradt más csak a közös emlékek.
Verse2.: Egy nyári éjszakán, mikor megláttalak,
láttam a fényt ami most örökre elszaladt.
Olyan gyorsan történt minden,
nem voltak rá szavak.
Elengedem hát a kezed, s a végtelen elragad.
Refr:
Fogd meg a két kezem,
vár rád a végtelen,
szép álom volt mi kettőnkről szólt.
De el kellett menned és itt hagytál végleg,
nem maradt más csak a közös emlékek.
Fogd meg a két kezem,
vár rád a végtelen,
szép álom volt mi kettőnkről szólt.
De el kellett menned és itt hagytál végleg,
nem maradt más csak a közös emlékek.
Fogd meg a két kezem,
vár rád a végtelen,
szép álom volt mi kettőnkről szólt.
De el kellett menned és itt hagytál végleg,
nem maradt más csak a közös emlékek.
