|
|
|
| Előadó: | Különvélemény |
|---|---|
| Album: | A kisszobában |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Hip-Hop/Rap |
| Címkék: | Keressük! |
sövi:
Ez az... én világom ahol nincsenek nagy szavak
nincsen sztori, nincsen siker, nincsen hírnév, nem beszélnek a falak,
az én világom ahol minden egyes gondolat a sajátom ez többet ér, mint bármi,
szeretnék látni egy kis értelmet a szemekben
és szeretném azt elhinni, hogy érted miről beszélek a fejemben még létezik egy ország,
amit nem igáz le senki, soha,
az én világom egy szoba, eszem, amit más eldobott
ítt eltorzult a jövőkép az már teljesen megszokott,
hogy elképzelek valamit, amit holnap romba döntenek majd mások,
egyre mélyebbre ások, héé
belefáradtam, megpihennék, ledőlnék
de haraptok minden hiába mert fertőzött a környék
mindig ébren, mint egy látnok
tudom, halva születnek az álmok
de már unom szar az egész semmi értelme a szavaknak,
senki nem született szabadnak ez hazugság átvernek, lesznek, akik horogra akadnak
már késő, ahhoz, hogy kinyisd a szemed,
túl magasra vitt a lépcső, úgyis elfelejtenek,
ez ilyen játék nem létezik az örökké
nem létezik a csapat, amiről beszélsz minden a főnöké
de, egyedül rettegsz hív a falka ez reflex
magad köré gyűjtöd a vadakat, mindenkit csapdába ejtesz,
nyugodtan támadj, emelj irigységből torlaszt
én, rappelni jöttem és nem érdekel, mit mondasz
ebben, végsőkig hiszek többé semmi meg nem rendít
ez az, én világom és nem engedek be senkit,
az én világom áááh...(és nem engedek be senkit)
eNzim:
Négy fal szippantja magába mit belelehelt pár gyerek
hol megfordultak barátok, ellenségek, műemberek
hol a foszló szakadt kanapé már magányában sírja azt, hogy
a társaság nagy része máshol inkább drogot fogyaszt,
volt kit meg sem ismert sajnos ez már múlt
a szívdobbanás intenzitása szép lassan elhalkult...
csukódik már a szemem a fáradtság tonnái szemhéjamon, de síri csend...
az ablakból a napnyugta unottan tesped a horizonton, de síri csend...
a holnap is ugyanaz lesz, mint a ma meg a tegnap
csak egy nap egy szürke átlag vajon tovább lépünk?
szerepet cseréltek a napszakok minden más, mint aminek látszik
gyerek a játszó téren játszik otthontalan a parkban fázik
pedig ő is csak a játékkal kezdte,
én meg látom ez egy szigeten elzárt csendélet
kérdés hogy megvéded vagy rombolod, ahol még lehet
küldj az égre egy füstjelet így jobban figyelnek fent,
hogy itt még él a síri csend...
Az álmatlanságtól fetrengő hipochonder bája
s a tudás fája szülte csalódottság terjeng a szobában és ismét,
vasárnap 5 óra max a kulcslyukon át lesel,
nem látsz be, csak ha érzed, kérlek, hagyd a véleményed külön ránk
nekünk ez maradt, meg egy délután, egy este nem old meg világproblémákat
mégis pár óra a föld körül egy utazás, ahol most visszatapos a küszöb
pedig nincs fegyver csak egy beszélgetés egy rap a kisszobában semmi több.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
