|
|
|
Végtelen esőfüggöny vízesés
imbolygó árnyakkal játszol ablakom alatt
ma látlak először könnypatakban fürdő
törékeny karcsú pálma vagy
Szemedben álom abszintvarázs
párás tükörlepel
Lankadt borostyán rád fonódom
a tested szomorú esőerdő körülölel
Szép vagy drágám - két apró gyík
surran végig most a bőrömön
Megmerítkezem fénylő vizedben
szétárad bennem a titkos öröm
Indákkal körülkerítenélek
az obszidiánkés szíved felett
Közel tőlem mégis túl messze vagy
Bánat-pókháló borítja fejed
Szikrázó zöld
megbabonáz bezárul ragyogó börtönöm
Féktelen zöld
gyönyörök kútja lágy puha kertedbe költözöm
Haragos zöld
hosszúra nyúlt árnyék ágyunk hűlt helyén
Öldöklő zöld
mint nyirkos köldökzsinór tekeredik körém
Szemedbe nézek: ős-kút a mélyben
csillogó lágy moha hívogat
Szemedbe nézek: szelíd opálüveg
aranyfüsttel futtatott smaragd
Lemerülök lehúz magához átfog
és csókol az áttetsző anyag
egy citromfűág a kezemre bókol
hűs hasadék nyílik pilláid alatt
Ködben gomolygó szikrázó bolygó
mögötte nyílik bársony-alagút
Végigrohanok egy tüllfolyosón
csapzott liánokon át vezet az út
Kertünkben gyönyörű türkiz tó
közönyös iguána hűsöl szikla peremén
A túlparton zsibong egy isteni bál
úgy érzem most épp most leszel enyém
Szikrázó zöld
megbabonáz bezárul fénylő börtönöm
Féktelen zöld
gyönyörök kútja lágy, puha kertedbe költözöm
Haragos zöld
hosszúra nyúlt árnyék ágyunk hűlt helyén
Öldöklő zöld
mint nyirkos köldökzsinór tekeredik körém
Zsombéktündérek karja kulcsol
vak mozdulatlan tengeröböl
egy barlang okádja nyúlós lepedékét
elnyel a síkos pikkelyes öl
Királyság panoptikum - bámulnak
üres szemekkel néma halak
Kígyóvá változom én is
könnyeid morzsolják éles fogak
Óriás foszforeszkáló lények
kezem jégpáncélba ütközik
A kábult hideg csönd mellemre ül
kristályliliomok fagyott nedveit
őrzi a márvány dermedt homok
itt lent nem jár a könnyű szél
Bár szabadulnék nem tudok - téphetetlen
hínárcsapda zárul fölém
Egy utolsó rángatózó tusa
a test az álnok iszapkádba fúl
Ujjam egy törött kagyló héját kutatja
hozzád kötődtem irgalmatlanul
Képzelt lidércfény végső üzenet
villanás a tajtékos víz felett
Szívemet két nefritkő perzseli szét
gyönyörű gyönyörű gyönyörű szemed
