|
|
|
| Előadó: | Duende |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Menszátor Héresz Attila Sediánszky Nóra |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Végtelen esőfüggöny vízesés
imbolygó árnyakkal játszol ablakom alatt
ma látlak először könnypatakban fürdő
törékeny karcsú pálma vagy
Szemedben álom abszintvarázs
párás tükörlepel
Lankadt borostyán rád fonódom
a tested szomorú esőerdő körülölel
Szép vagy drágám - két apró gyík
surran végig most a bőrömön
Megmerítkezem fénylő vizedben
szétárad bennem a titkos öröm
Indákkal körülkerítenélek
az obszidiánkés szíved felett
Közel tőlem mégis túl messze vagy
Bánat-pókháló borítja fejed
Szikrázó zöld
megbabonáz bezárul ragyogó börtönöm
Féktelen zöld
gyönyörök kútja lágy puha kertedbe költözöm
Haragos zöld
hosszúra nyúlt árnyék ágyunk hűlt helyén
Öldöklő zöld
mint nyirkos köldökzsinór tekeredik körém
Szemedbe nézek: ős-kút a mélyben
csillogó lágy moha hívogat
Szemedbe nézek: szelíd opálüveg
aranyfüsttel futtatott smaragd
Lemerülök lehúz magához átfog
és csókol az áttetsző anyag
egy citromfűág a kezemre bókol
hűs hasadék nyílik pilláid alatt
Ködben gomolygó szikrázó bolygó
mögötte nyílik bársony-alagút
Végigrohanok egy tüllfolyosón
csapzott liánokon át vezet az út
Kertünkben gyönyörű türkiz tó
közönyös iguána hűsöl szikla peremén
A túlparton zsibong egy isteni bál
úgy érzem most épp most leszel enyém
Szikrázó zöld
megbabonáz bezárul fénylő börtönöm
Féktelen zöld
gyönyörök kútja lágy, puha kertedbe költözöm
Haragos zöld
hosszúra nyúlt árnyék ágyunk hűlt helyén
Öldöklő zöld
mint nyirkos köldökzsinór tekeredik körém
Zsombéktündérek karja kulcsol
vak mozdulatlan tengeröböl
egy barlang okádja nyúlós lepedékét
elnyel a síkos pikkelyes öl
Királyság panoptikum - bámulnak
üres szemekkel néma halak
Kígyóvá változom én is
könnyeid morzsolják éles fogak
Óriás foszforeszkáló lények
kezem jégpáncélba ütközik
A kábult hideg csönd mellemre ül
kristályliliomok fagyott nedveit
őrzi a márvány dermedt homok
itt lent nem jár a könnyű szél
Bár szabadulnék nem tudok - téphetetlen
hínárcsapda zárul fölém
Egy utolsó rángatózó tusa
a test az álnok iszapkádba fúl
Ujjam egy törött kagyló héját kutatja
hozzád kötődtem irgalmatlanul
Képzelt lidércfény végső üzenet
villanás a tajtékos víz felett
Szívemet két nefritkő perzseli szét
gyönyörű gyönyörű gyönyörű szemed
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
