|
|
|
| Előadó: | Duende |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sediánszky Nóra M. H. Attila Koltai M. Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az Ébredések égi keresztútján
Apátia testvérrel karöltve jártam
Már hét napja térdeltem
vak imába révedten
s már megint semmire se vártam
Telihold és sápadt éjszaka volt
s ő egy jólőrzött ajtón kilépett
A San Juan klastromban
titkon, alattomban
tán örültek is a nővérek
S a város peremén a fények
kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek…
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Az első napunk fahéjillatú volt
Tükörszobámba lágyan bezárlak
Egy lopott bibliát hoztam
s rólad leimádkoztam
nedves kis apácaruhádat
Elsőáldozó gyermek és gyóntatópap
és a misét is én celebráltam
Egy érintetlen freskó
szép csendben elkoszló
lelkem mély romtemplomában
S a megszentelt ostyát úgy ízleltem én
mintha oltáriszentséghez érnél
s azt volt az érzésem
Jézusra gondolsz
de nem volt több három csepp vérnél
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát
A város neve Armageddon
ezt a második napon mondtam
s négy lovast láttam
a viharban vágtatni
s tekergő kígyókat a porban
Az elsőnek neve Csüggedés volt
a másodiknak neve Bánat
A harmadik elhagy
a negyedik szűkölve
kúszik a porban utánad
A harmadik napon a temetőkertből
míg aludtál virágot loptam
A halottak látták,
de semmit se szóltak,
hogy a sírhantok közt lopakodtam
S hogy a tűzpiros virágot átadtam én
te kacér és parázna voltál
úgy táncoltál elém,
hogy a fülembe súgjad
Na, mégiscsak használt az a zsoltár
A nagyedik napon a nevem akartam
az erdőn a füledbe súgni
De te száddal a számat
szép csöndben lezártad
mert már nem akartad tudni
Az ötödik napon sem mondhattam el
ezért inkább egy tölgyfába véstem
És kérgébe karcoltam
mellé még valamit
de arra már nem emlékszem
S a város peremén a fények
kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek…
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát
A hatodik napon már pecsétes volt
a kaján hold fess zsúrkalapja
Édeskés szag volt
és nem tudtam nyelni
ez volt a Harag napja
A hetedik napon már kurvának hívtam
a lelkét félek úgy összetörtem
De ez nem rendít meg
és hát amúgy se számít
mert a testét már tegnap megöltem
Esőtől harmatos erdő ölén
mézzel kentem be testét
Zöld hangyákat hoztam
aznap nem imádkoztam
csak néztem ahogy csendben ellepték
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát
Holtsápadt bor
márványfehér
csuklód körül
mint alvadt vér
kis karkötő
mélybarna szem
kihamvadt tűz
lágy öled mély verem
Húz két karod
széttört bilincs
combod bezár
elásott kincs
befűzött tű
karcsú bokád
fonott hajad
leomló szép brokát
Lélegző seb
félig nyílt szád
fényes kagyló
porcelán váll
homlokod domb
sötét boltív
lassú hajó
egy másik partra hív
Szőlőgerezd
törékeny nád
gyűrött lepel
megfejtett zár
kiszikkadt föld
ezüstkanál
üvegharang
obszidián
Tükörterem
felázott rét
gyöngyházszínű
feltépett pecsét
feltépett pecsét
Több mint 500, a létminimum alatt élő magyar előadóművész megélhetéséhez nyújtott segítséget az Előadóművészi Jogvédő Iroda 2025 első felében.
Havi nyugdíj-kiegészítő támogatást 267 olyan elismert előadóművész kapott, akik alacsony nyugdíjuk mellé semmilyen más juttatásban nem részesülnek, 166 rászorult pedig egyszeri segélyhez jutott. Az átlagos támogatási összeg 130 ezer forint volt.
Idős korukban a rangos előadóművészek különböző művészeti ágakban eltérő mértékben kerülhetnek nehéz anyagi helyzetbe. Ebből a szempontból talán a könnyűzene világa a legmostohább, ahol egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni a népszerűséget és azzal együtt a jövedelem nagy részét.
A könnyűzenészek körében a mai napig nehéz elültetni az időskori öngondoskodásra való felkészülés gondolatát.
Akik aktív életük során nem kaptak magas állami, szakmai kitüntetést, előfordul, hogy nehéz öregkornak néznek elébe. Rajtuk segít az EJI azzal, hogy a szolidaritás jegyében egyszeri támogatást, vagy rendszeresen nyugdíj-kiegészítést nyújtanak számukra.
A juttatás fedezetét a jogdíjak révén maguk a művészek termelik meg. A támogatásért bármely előadóművész folyamodhat, aki megfelel a feltételeknek.
Az összegről a kérelem alapján a Jogdíjbizottságok javaslatára az EJI elnöksége dönt
A nyugdíj-kiegészítés havi összegét az EJI a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj 35-200 százalékában, különös méltánylást igénylő esetben legfeljebb annak 300 százalékában határozta meg.
A létminimum alatt élő művészek állami nyugdíját akár meg is duplázhatja ez a kiegészítő járadék.
Fotó: illusztráció/Freepik
