|
|
|
| Előadó: | Duende |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sediánszky Nóra M. H. Attila Koltai M. Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az Ébredések égi keresztútján
Apátia testvérrel karöltve jártam
Már hét napja térdeltem
vak imába révedten
s már megint semmire se vártam
Telihold és sápadt éjszaka volt
s ő egy jólőrzött ajtón kilépett
A San Juan klastromban
titkon, alattomban
tán örültek is a nővérek
S a város peremén a fények
kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek…
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Az első napunk fahéjillatú volt
Tükörszobámba lágyan bezárlak
Egy lopott bibliát hoztam
s rólad leimádkoztam
nedves kis apácaruhádat
Elsőáldozó gyermek és gyóntatópap
és a misét is én celebráltam
Egy érintetlen freskó
szép csendben elkoszló
lelkem mély romtemplomában
S a megszentelt ostyát úgy ízleltem én
mintha oltáriszentséghez érnél
s azt volt az érzésem
Jézusra gondolsz
de nem volt több három csepp vérnél
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát
A város neve Armageddon
ezt a második napon mondtam
s négy lovast láttam
a viharban vágtatni
s tekergő kígyókat a porban
Az elsőnek neve Csüggedés volt
a másodiknak neve Bánat
A harmadik elhagy
a negyedik szűkölve
kúszik a porban utánad
A harmadik napon a temetőkertből
míg aludtál virágot loptam
A halottak látták,
de semmit se szóltak,
hogy a sírhantok közt lopakodtam
S hogy a tűzpiros virágot átadtam én
te kacér és parázna voltál
úgy táncoltál elém,
hogy a fülembe súgjad
Na, mégiscsak használt az a zsoltár
A nagyedik napon a nevem akartam
az erdőn a füledbe súgni
De te száddal a számat
szép csöndben lezártad
mert már nem akartad tudni
Az ötödik napon sem mondhattam el
ezért inkább egy tölgyfába véstem
És kérgébe karcoltam
mellé még valamit
de arra már nem emlékszem
S a város peremén a fények
kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek…
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát
A hatodik napon már pecsétes volt
a kaján hold fess zsúrkalapja
Édeskés szag volt
és nem tudtam nyelni
ez volt a Harag napja
A hetedik napon már kurvának hívtam
a lelkét félek úgy összetörtem
De ez nem rendít meg
és hát amúgy se számít
mert a testét már tegnap megöltem
Esőtől harmatos erdő ölén
mézzel kentem be testét
Zöld hangyákat hoztam
aznap nem imádkoztam
csak néztem ahogy csendben ellepték
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát
Holtsápadt bor
márványfehér
csuklód körül
mint alvadt vér
kis karkötő
mélybarna szem
kihamvadt tűz
lágy öled mély verem
Húz két karod
széttört bilincs
combod bezár
elásott kincs
befűzött tű
karcsú bokád
fonott hajad
leomló szép brokát
Lélegző seb
félig nyílt szád
fényes kagyló
porcelán váll
homlokod domb
sötét boltív
lassú hajó
egy másik partra hív
Szőlőgerezd
törékeny nád
gyűrött lepel
megfejtett zár
kiszikkadt föld
ezüstkanál
üvegharang
obszidián
Tükörterem
felázott rét
gyöngyházszínű
feltépett pecsét
feltépett pecsét
Decemberben A jégbarlang éneke című immerzív zenés mesejáték csillogó téli világa varázsolja el a nézőket.
Hangokból szőtt téli mesére hív a CODE és a Kabóca Bábszínház produkciója
A meghitt történet a zene és a közös éneklés erejéről szól, mely bebizonyítja, hogy a még leghidegebb tájak is életre kelhetnek, ha több szív dobban egyszerre.
A Kabóca Bábszínház csaknem 25 éve működik hivatásos társulatként, mely bábelőadásaival, kreatív foglalkozásaival, koncertjeivel és kulturális programkínálatával valódi közösségi térként működik Veszprém életében.
A CODE Digitális Élményközpont a város legújabb és leginnovatívabb intézménye, egyedülálló módon ötvözi a tudományt, a technológiát és a művészetet, és a kultúra hagyományos formáit új perspektívába helyezi. E két intézmény a karácsonyra hangolódva egy izgalmas együttműködés keretében mutatja be A jégbarlang éneke című családi előadást.
A jeges téli világ a CODE immerzív hatszögletű terében, a Hexagonban lép ki a falak közül és a hangok, fények és mozdulatok összejátéka által új szintre emeli az előadóművészetet.
Mesés utazás egy jégbe zárt tájon át
A jégbarlang éneke egy téli világot tár elénk, ahol egykor fény és ének töltötte meg a kristálybarlangokat. Egyszer azonban a Jégtündér szíve megfagyott és minden elnémult körülötte. A történet során a közönséget három bátor angyal kíséri útján: Kérdező, aki minden titokra kíváncsi, Derű, aki a legnagyobb hidegben is megtalálja a fényt, és Hang, akinek színtiszta éneke a fagyott csendet is átjárja. Küldetésük, hogy megtalálják a Zene Tündérét és újra harmóniát hozzanak a világba.
Egyedülálló élmény és tökéletes családi program az ünnepi hangolódásra
A kékesen csillogó fények, a ragyogó jégformák és a kristálybarlangokat idéző látvány az immerzív tér segítségével teremti meg a téli meseország érzését. Az élőben felcsendülő ének, a narráció és a különleges hang- és fényhatások olyan közel hozzák a történetet a közönséghez, hogy szinte ők is a mese részévé válnak.
A jégbarlang éneke egy szívmelengető, meghitt családi történet, amely bármely korosztály számára értékes üzeneteket hordoz. A bátorságról, az összetartás erejéről és a zenében rejlő csodáról mesél – arról, hogy akár az egész világot képesek vagyunk megváltoztatni, ha összefogunk.
Neves szereplő- és alkotógárda keltik életre a jeges mesevilágot
A produkcióban olyan elismert művészek és alkotók kaptak helyet, mint Fehér Lili, Cziffra György-díjas zongoraművész, valamint Ladányi Andrea, Liszt Ferenc-, Harangozó Gyula- és Kossuth-díjas, érdemes művész, aki a rendezést, a vizuális koncepciót és a koreográfiát is jegyzi. Az immerzív zenés mesejátékban a veszprémi gyerekeknek is fontos szerep jut, ezzel gazdagítva az előadás sokszínűségét.
A narráció Für Anikó, Jászai Mari-díjas és érdemes művész hangján szólal meg.
Az alkotók sorában szerepel még Markó Róbert, író és Borlai Gergő, Máté Péter-díjas zenész és zeneszerző – előbbi a szövegért, utóbbi a darab zenei világáért felel. Az installációt Triin Turnpuu készítette és a produkció megvalósításában Anna Rakita is közreműködik.
Az előadások időpontjai
2025. december 5. péntek 9:30
2025. december 6. szombat 9:30 és 17:00
2025. december 19. péntek 9:30
2025. december 20. szombat 17:00
2025. december 21. vasárnap 9:30
Kiemelt kép: illusztráció/AI/Freepik
