|
|
|
| Előadó: | Duende |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Sediánszky Nóra M. H. Attila Koltai M. Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az Ébredések égi keresztútján
Apátia testvérrel karöltve jártam
Már hét napja térdeltem
vak imába révedten
s már megint semmire se vártam
Telihold és sápadt éjszaka volt
s ő egy jólőrzött ajtón kilépett
A San Juan klastromban
titkon, alattomban
tán örültek is a nővérek
S a város peremén a fények
kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek…
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Az első napunk fahéjillatú volt
Tükörszobámba lágyan bezárlak
Egy lopott bibliát hoztam
s rólad leimádkoztam
nedves kis apácaruhádat
Elsőáldozó gyermek és gyóntatópap
és a misét is én celebráltam
Egy érintetlen freskó
szép csendben elkoszló
lelkem mély romtemplomában
S a megszentelt ostyát úgy ízleltem én
mintha oltáriszentséghez érnél
s azt volt az érzésem
Jézusra gondolsz
de nem volt több három csepp vérnél
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát
A város neve Armageddon
ezt a második napon mondtam
s négy lovast láttam
a viharban vágtatni
s tekergő kígyókat a porban
Az elsőnek neve Csüggedés volt
a másodiknak neve Bánat
A harmadik elhagy
a negyedik szűkölve
kúszik a porban utánad
A harmadik napon a temetőkertből
míg aludtál virágot loptam
A halottak látták,
de semmit se szóltak,
hogy a sírhantok közt lopakodtam
S hogy a tűzpiros virágot átadtam én
te kacér és parázna voltál
úgy táncoltál elém,
hogy a fülembe súgjad
Na, mégiscsak használt az a zsoltár
A nagyedik napon a nevem akartam
az erdőn a füledbe súgni
De te száddal a számat
szép csöndben lezártad
mert már nem akartad tudni
Az ötödik napon sem mondhattam el
ezért inkább egy tölgyfába véstem
És kérgébe karcoltam
mellé még valamit
de arra már nem emlékszem
S a város peremén a fények
kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek, kihunytak, égtek…
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát
A hatodik napon már pecsétes volt
a kaján hold fess zsúrkalapja
Édeskés szag volt
és nem tudtam nyelni
ez volt a Harag napja
A hetedik napon már kurvának hívtam
a lelkét félek úgy összetörtem
De ez nem rendít meg
és hát amúgy se számít
mert a testét már tegnap megöltem
Esőtől harmatos erdő ölén
mézzel kentem be testét
Zöld hangyákat hoztam
aznap nem imádkoztam
csak néztem ahogy csendben ellepték
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát
Szegény kis apácaszökevénylány
miért lesed álmomat miért nézel rám
Harangszót hallottam volt már ilyen
álmodunk rosszat így nyáréjeken
Szegény kis apácaszökevénylány
nem épp a legjobbkor találtál rám
Én iszom míg elmormolsz félszáz imát
te keresztet hánysz én Sangríát
Holtsápadt bor
márványfehér
csuklód körül
mint alvadt vér
kis karkötő
mélybarna szem
kihamvadt tűz
lágy öled mély verem
Húz két karod
széttört bilincs
combod bezár
elásott kincs
befűzött tű
karcsú bokád
fonott hajad
leomló szép brokát
Lélegző seb
félig nyílt szád
fényes kagyló
porcelán váll
homlokod domb
sötét boltív
lassú hajó
egy másik partra hív
Szőlőgerezd
törékeny nád
gyűrött lepel
megfejtett zár
kiszikkadt föld
ezüstkanál
üvegharang
obszidián
Tükörterem
felázott rét
gyöngyházszínű
feltépett pecsét
feltépett pecsét
Egy sodró lendületű, fülbemászó nyári szerelmes felvétel, amely már az első hallgatás után ott marad a szívben. A szerzemény új színt hoz Kökény Attila zenei világába: egyszerre szenvedélyes, felszabadító és modern.
Veled elrepülnék bárhová, ahol csak te vagy és senki más - hangzik el a refrénben, amely egy olyan kapcsolatot idéz meg, ahol a világ megszűnik létezni, és csak a másik számít.
Kökény Attial-dalszövegek itt.
Ezt a szerelmi ívet pedig a közönség már jól ismerheti, hisz a tavalyi nagy sláger, a „Ha újra látlak” érzelmi töltetét élhetjük át oldva a nap évszakának könnyed érzelmeivel. A szám zeneszerzője ismét Rakonczai Viktor, akinek érzékenysége és zenei világa már számtalan slágert eredményezett az elmúlt évtizedekben.
A „Veled elrepülnék” újabb bizonyítéka annak, hogy Rakonczai Viktor egyedi zenei kézjegye mennyire működik a mai popzenében – érzékeny, mégis magával ragadó.
A dalszöveget Kökény Attila, Rakonczai Viktor és Orbán Tamás közösen írták, ahogy azt már korábban is megszokhattuk tőlük – a trió ismét pontosan eltalálta, mi az, ami egyszerre igaz, mai és átélhető.
- Szerencsés ember vagyok, aki már megtapasztalta a valódi érzelmeket.
Talán éppen ezért lett ez az alkotás ennyire őszinte, kitárulkozó és emberközeli, könnyű volt belehelyezkednem ebbe a témába. Olyan dalt akartunk írni, amitől az embernek kedve támad elindulni valahová... valakivel - mondja Kökény Attila.
A dalhoz készült videóklipet a Balaton egyik legszebb részén forgatták: egy hangulatos szőlőbirtokon, egy pincészetnél, majd egy katamarán fedélzetén, a nyílt vízen. A képi világ szinte mediterrán – napsütés, barátok, nevetés, poharak koccannak, hajszálban szél – az a fajta pillanat, amit legszívesebben megállítanánk örökre.
Ebbe a dalba, mint a vitorlás árbócába, bárki bele tud kapaszkodni, aki már szeretett valaha szívből.
Fotó: Kökény Attila x Rakonczai Viktor
