|
|
|
| Előadó: | Boros és Bochkor |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Boros Lajos |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megszülettem, ez jó jel,
fiú lettem, ez nem jó jel.
Apám is van, ez jó jel,
de hazajár, ez nem jó jel.
Nem jó, nem jó, nem jó jel,
nem jó, nem jó, nem jó jel.
Mégegyszer azt, hogy
nem jó, nem jó, nem jó jel,
nem jó, nem jó, nem jó jel.
Enni adnak, (ez jó jel,)
nevelnek is, ez (nem jó jel,)
taníttatnak, (ez jó jel,)
de ők se értik, mire ez (nem jó jel,)
[:Nem jó, nem jó, nem jó jel,:] 4x
Most következnek a közönség soraiból sziporkázó ötletek.
Jó jelre várunk, valami jó jelet kéne kitalálnunk.
Igen, jó jel, mert optimisták vagyunk.
Jó jel, nincs valami jó jel, semmi jó jel?
Itt a büfében kollégistákkal beszélgettem,
mondták a lányok, akik nem ebbe a kollégiumba járnak,
egész más kollégiumba. Mondták, hogy
Van meleg víz, ez jó jel,
de csak ha süt a nap, ez nem jó jel.
Fiúk mondták, hogy
Jó a kaja, ez jó jel,
a szakács disznajának, ez nem jó jel.
[:Nem jó, nem jó, nem jó jel,:] 4x
Jó jel, már csak tizenöt perc van hátra.
Ez nem jó jel, ez csak fenyegetés volt.
Valami jó jel, tényleg nyugodtan, bátran,
majd kivágjuk. Az együttgondolkodás, ez szép!
Felléptem Edda koncerten is. Nagy szükség volt rám.
Nem akart hazamenni a közönség.
Húsz másodperc múlva, csak a letaposottak
maradtak ott, miután megjelentem.
Azok azonban jól érezték magukat,
mert a kövidinkát vénásan kapták.
Felszólt a színpadra egy hetvenötfokos
dőlésszögű fiatalember. Azt mondta:
Olcsó a sör, mondtam, ez jó jel,
de meg is látszik rajtad, ez nem jó jel.
Folytatta tovább, hogy
Bokorban születtem, mondom, ez jó jel,
de a gyereked is ott fog, ez nem jó jel.
[:Nem jó, nem jó, nem jó jel,:] 4x
Utolsó lehetőség, hogy hozzászóljunk
és bebizonyítsuk, hogy igazam volt,
vagy hogy nem volt igazam?
Jól éneklünk, ez jó jel,
van is miről, ez nem jó jel,
most abbahagyom, ez jó jel,
ilyenkor a leghangosabb a kórus, ez nem jó jel.
[:Nem jó, nem jó, nem jó jel,:] 4x
Még van egy versszak, elnézést,
Közkívánatomra még egy versszakot eléneklek.
De jól élünk, ez jó jel,
sajnos, van kikhez képest, ez nem jó jel.
Holnap is jól élünk, (ez jó jel,)
mondtuk tegnapelőtt, ez nem jó jel.
[:Nem jó, nem jó, nem jó jel,:] 4x
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
