|
|
|
Ahová én születtem, az biztos más világ,
Hol nem szabad letépned, nem nő már virág.
Itt nem olyan az élet, ahogy te gondolod,
Bilincsben a kezed, közben saját igazad mormolod.
Boldogok, akik másokat szenvedni látnak.
Kaptak már sokat, mégis többet várnak.
Míg az utcán elég az erő, a nyers izom,
Máshol meg ahol a pénz, ott van a hatalom.
Nem takarom én sem az arcom,
De meg akarom mutatni, hogy milyen az otthonom,
Milyennek látom, miben élek, mire várok, mitől félek.
Félek, hogy egyre kevesebb gyereknek lesz boldog a Karácsony,
Kik nem autón gondolkodnak, hanem egy kalácson.
Kiknek nem a pénz számít, hanem az otthon melege,
Hol nincs már hely, mégis azt mondják, gyere be.
Most mindenki egy kicsit magába nézhet.
Átgondolja lassan ezt az egészet.
Kifolyik a könnye, megérti a lényeget.
Kap, amit kaphat és él, ahogy élhet.
Ref.:
Ahol élünk a helyről hárman Mesélünk.
Sok mindent tervezünk, mégis elveszünk.
De egyet adunk, és helyette,
És megnyerünk pár csatát a vérünk már kehelybe.{2x}
Emlékszem mikor valaki azt mondta szép az élet,
Mégis felakasztotta magát az élet fájára.
A halál volt a megoldás a számára.
A drog, az erőszak minden aktába.
Soha nem lehetsz biztonságba, kopogtatnak rendőr ruhába,
Rabolnak minden utcába,
A korrupt élet oda vezet, ahonnan én jövök.
Komló átölel, én a pofádba köpök.
Az öklömben őrzök egy örök igazságot,
Meggyötrök az öbölben, a cápákkal flörtölök.
De ha a bűn keres, hamar felöltözök,
Csak én nem húzok álarcot,
Minek, ha úgyis mindig hátulról támadtok.
Vérszomjas bárányok, kiknek szelíd farkas volt az atyátok.
Éhesek voltatok, inkább felfaltátok,
Elárultátok azt a családot, ahol értetek éltek.
Mindent értetek tettek, mégsem értettétek.
Mohó, kapzsi népség, irigyen őriztétek az önzőséget, az önzőséget.
Ref.
Egy ketrec, hol reszketsz, egy menedékotthon.
Egy érzés, egy cél mi eltaszít folyton.
Egy monoton szürke frázis az életből,
Elegem van már a hazug énekből.
Butító érvekből, barátság érdekből,
Eltompult hallás a vezető léptekből.
Vakság a fényekből, egy néma a képekről.
Pihenj csak barátom, egy csepp csak a méregből.
Mondd, hogy miért nem nő egy szó a tétekből.
Egy pofon a családnak, bezárul a bűvös kör.
Egy gramm még az anyának, a fiúnak tán még egy verés is jöhet.
Az eszméletlen játék, meg a pusztító pálinka.
Pánikba zuhanva, keresi a jót, régi képek közt kutatva.
De nem látom sehol, hova tűnt, nem volt.
Ha itt is volt elment, hogy elvigye, nem szólt.
Itt hagyott, hogy lássam a mocskot, a szemetet.
Nincs már emberség, barátság, szeretet.
Mond, mi maradt istenem, csak szavak egy füzetben.
Más lennék én is egy más helyre születve.
Ref.
Falusi Mariann és Lang Györgyi közreműködésével együtt megjelent Kulka János dala egyben a hamarosan debütáló ’Pálmaszív’ kiadványának második előfutára. A „20 éves tea” egy meghitt videó etűd kíséretében érkezik.
Kulka János színművész személyes hangvételű, ’Pálmaszív’ című, október 7-én megjelenő lemezéről hallható a következő felvezető szerzemény, amely igazán jól dukál a hirtelen jött szeptemberi hideghez és az induló teázós időszakhoz.
Tariska Szabolcs szövegíró múltba merengő-révedező, hangulatos éjszakai szövegéhez Tövisházi Ambrus az ötvenes-hatvanas éveket és a doowop zenei stílust megidéző zenéje társul. A színész egy éjjeli látogatásról énekel, miközben egy füstös cumbiát hallgat - utóbbi egy kolumbiai tánczene megnevezése.
A téma és a zeneszám érdekessége, hogy
a címben szereplő, forró nedű valóban létezik, és a szerzők is nagy rajongói a földes aromájú, kínai öreg teáknak, melyeket a fogyasztás előtt lepréselve évekre földbe ásnak - innen származik a szövegben szereplő húsz év.
A steel gitár által hawaii hangulatot idéző sanzonban pár sor erejéig János személyes jó barátai, Lang Györgyi és Falusi Mariann is beszállt
a hármast márciusban egy Kongresszusi Központban megtartott megindító koncerten láthattuk legutoljára élőben, most pedig a „20 éves tea” felvételében is visszaköszönnek.
Fotók: Kulka János/Magneoton hivatalos
