|
|
|
| Előadó: | Critical Points |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ahová én születtem, az biztos más világ,
Hol nem szabad letépned, nem nő már virág.
Itt nem olyan az élet, ahogy te gondolod,
Bilincsben a kezed, közben saját igazad mormolod.
Boldogok, akik másokat szenvedni látnak.
Kaptak már sokat, mégis többet várnak.
Míg az utcán elég az erő, a nyers izom,
Máshol meg ahol a pénz, ott van a hatalom.
Nem takarom én sem az arcom,
De meg akarom mutatni, hogy milyen az otthonom,
Milyennek látom, miben élek, mire várok, mitől félek.
Félek, hogy egyre kevesebb gyereknek lesz boldog a Karácsony,
Kik nem autón gondolkodnak, hanem egy kalácson.
Kiknek nem a pénz számít, hanem az otthon melege,
Hol nincs már hely, mégis azt mondják, gyere be.
Most mindenki egy kicsit magába nézhet.
Átgondolja lassan ezt az egészet.
Kifolyik a könnye, megérti a lényeget.
Kap, amit kaphat és él, ahogy élhet.
Ref.:
Ahol élünk a helyről hárman Mesélünk.
Sok mindent tervezünk, mégis elveszünk.
De egyet adunk, és helyette,
És megnyerünk pár csatát a vérünk már kehelybe.{2x}
Emlékszem mikor valaki azt mondta szép az élet,
Mégis felakasztotta magát az élet fájára.
A halál volt a megoldás a számára.
A drog, az erőszak minden aktába.
Soha nem lehetsz biztonságba, kopogtatnak rendőr ruhába,
Rabolnak minden utcába,
A korrupt élet oda vezet, ahonnan én jövök.
Komló átölel, én a pofádba köpök.
Az öklömben őrzök egy örök igazságot,
Meggyötrök az öbölben, a cápákkal flörtölök.
De ha a bűn keres, hamar felöltözök,
Csak én nem húzok álarcot,
Minek, ha úgyis mindig hátulról támadtok.
Vérszomjas bárányok, kiknek szelíd farkas volt az atyátok.
Éhesek voltatok, inkább felfaltátok,
Elárultátok azt a családot, ahol értetek éltek.
Mindent értetek tettek, mégsem értettétek.
Mohó, kapzsi népség, irigyen őriztétek az önzőséget, az önzőséget.
Ref.
Egy ketrec, hol reszketsz, egy menedékotthon.
Egy érzés, egy cél mi eltaszít folyton.
Egy monoton szürke frázis az életből,
Elegem van már a hazug énekből.
Butító érvekből, barátság érdekből,
Eltompult hallás a vezető léptekből.
Vakság a fényekből, egy néma a képekről.
Pihenj csak barátom, egy csepp csak a méregből.
Mondd, hogy miért nem nő egy szó a tétekből.
Egy pofon a családnak, bezárul a bűvös kör.
Egy gramm még az anyának, a fiúnak tán még egy verés is jöhet.
Az eszméletlen játék, meg a pusztító pálinka.
Pánikba zuhanva, keresi a jót, régi képek közt kutatva.
De nem látom sehol, hova tűnt, nem volt.
Ha itt is volt elment, hogy elvigye, nem szólt.
Itt hagyott, hogy lássam a mocskot, a szemetet.
Nincs már emberség, barátság, szeretet.
Mond, mi maradt istenem, csak szavak egy füzetben.
Más lennék én is egy más helyre születve.
Ref.
Minduntalan címmel Krasznahorkai László prózavilágát mutatja be a MűvészetMalom új kiállítása, amely június 15-én nyílik Szentendrén.
A tárlat az író életművének kulcsmotívumai köré szerveződik
Nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó, érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
A tárlatban a szerző regényeinek fordítóival készült interjúk, Tarr Béla-filmek és az író kevésbé ismert szentendrei kötődései is szerepet kapnak.
A kiállítás nem kronologikusan építkezik, hanem installatív módon képezi le Krasznahorkai prózájának alapvető hangsúlyait, érzékeltetve az indázó mondatok és a mondandó útvesztő jellegét, miközben a regényíró alakját fotók, dokumentumok, kéziratok hozzák közelebb a nézőhöz.
A tárlat egyik látványos eleme a Magyar Állami Operaház hatalmas bálna-díszlete, amely az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operához készült. A zeneszerző Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés adaptációját állította színpadra.
Krasznahorkai László metafizikus tágasságú, zenei lendületű prózája megkülönböztetett helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban, és töretlen a világirodalmi jelenléte is.
Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban.
Fotók: Krasznahorkai László hivatalos weboldala
